HTML

Vietnám, napfény, rizsföldek, nádkunyhó

Utazások Ázsiában, élet Vietnámban, kalandok és komolyságok. Mindez egy pszichológus tollából, fűszerezve és fotókkal illusztrálva.

Egy pszichológus naplójából

Szeretném figyelmetekbe ajánlani másik blogomat, mely pszichológiai témákat tartalmaz. Élethelyzetekről, sorsokról, mindennapokról írom le a gondolataimat. Minden érdeklődőt szeretettel várok!

Hozzászólások

Vietnámi-magyar barátkozás 3.

2010.10.13. 19:50 Sun Flower

A vietnámiak magyar-szeretetéről már sokat írtam. Nem eleget, tehát bőven fogok még…

De nézzük meg most a barátkozás másik oldalát.

Vietnámi utazásunkra készülődvén nyilvánvalóan jó előre, már otthon kerestük a kapcsolati lehetőségeket. Így bukkantunk a Magyar-Vietnámi Baráti Társaságra, akinek elnökével felvettük a kapcsolatot, sőt beléptünk a Társaság tagjai körébe.
Számos nagyon értékes információt kaptunk az itteni életről, viszonyokról, lehetőségekről.

És nem utolsó sorban számos nevet, elérhetőséget, olyan vietnámi emberekét, akik Hazánkban jártak egyetemre és nagy örömmel fogadják az ide látogató magyarokat.

Az más kérdés, hogy ezekkel a kapcsolatokkal nem éltünk, főként azért nem, mert legtöbbjük Hanoiban él, és az áprilisban ott töltött hét napunk túlságosan eseménydús volt, s nem igazán kapcsolatépitésről szólt. De egyszer mindennek eljön az ideje….

Úgy tűnik, Magyarországon a rendszerváltás után annak jött el az ideje, hogy minden korábbi értékrend a feje tetejére álljon. Feledve, vagy inkább megtagadva lett sok-sok humánus érzés. Akár csak politikai irányultság okán…

Másképp volt az a vietnámi háború idején. A „Veled vagyunk, Vietnám” nem csak Magyarországon volt szlogen, és nem csak szocialista vagy kommunista érzületű emberek mozdultak meg és tüntettek tömegével világszerte az igazságtalan háború ellen. (Gondoljunk csak a világhirű "Hair"-musical-re.)

Talán kevesen tudják, hogy jelentős létszámú magyar békefenntartó is segítette a vietnámiak háborús küzdelmét a hetvenes években. A történeteiket hallgatva nem csak csodálkozva hallgattunk, hanem azt gondoljuk, megírásra érdemesek. Egyelőre nincs felhatalmazásom, így maradjunk a tényeknél.

Ma Afganisztánba, Irakba, és még számos háborúzós országba küldjük fiatal katonáinkat. És Vietnám régen feledésbe merült…

Pedig ebben az évben egy nagyon értékes, történelmi értékű fotókiállítási anyag gyűlt össze a vietnámi háborúról, korabeli felvételekkel a Magyar-Vietnámi Baráti Társaság gondozásában.
Szerencsére néhány kiállitóterem, galéria – többek közt az Újpesti Galéria is - otthont adott a képek bemutatásának.

Néhány helyen pedig elutasították.
Így tette ezt Kaposvár polgármestere is azzal a címszóval, hogy márpedig ebben a városban kommunista kiállításnak nincs helye.

Közbevetőleg: félreértés ne essék és ezt szeretném tisztázni. Mind a vörös, mind a narancssárga szint alapvetően nagyon is szeretem. Csak éppen politikamentes vonatkozásban, leginkább a gardróbomban.
Jó pár éve pártsemleges vagyok, és teljes mértékben elhatároltam magam mindenféle csatározástól. Élni próbálom a magam kis életét, és ha úgy adódik, hogy kiléphetek a saját közegemből (adódik szerencsére) és segithetek, azt leginkább az elesettek, rászorulók érdekében teszem.

Mégis. Nézegetem a kaposvári „polgármester úr” személyes honlapját, részletes bemutatkozását.
Valahogy lemaradt róla a KISZ-es tagsági múlt… Pedig lelkes ifjúként bizonyára még ő is együtt érzett az igazukért harcolókkal.

Hát, valahogy így fordultak az értékrendek Kis Hazánkban. És így borult fel a mérleg egyensúlya magyar és vietnámi kapcsolatok terén.

Pedig nagyon is érdemes lenne mindenféle szempontból a kapcsolatokat errefelé tovább ápolnunk. Vagy akár csak tanulnunk pár dolgot Vietnámtól.

Hogy miért is, arról majd szóljon egy új bejegyzés, gazdasági mutatókkal alátámasztva….
 
Szomorú vagyok, mert számtalan keresési szó alapján sem igazán találtam képeket illusztrációként a google-ban korabeli plakátokról, tüntetésekről. Pedig a saigoni War Remnants Múzeumban a "Veled vagyuk Vietnám!" mellett számos magyar és nemzetközi plakát, fotó is megtalálható. Úgy tűnik, nem csak a magyarok érdeklődése veszett el, másfelé sem tartják érdemesnek archiválni az akkori eseményeket...

Tamás alaposabb volt, talált egyetlen ide vonatkozású plakátot.
És ideteszem, mert ide tartozik John Lennon és Yoko Ono elhiresült képe: "Szeretkezz, ne háborúzz!"
Nem mellesleg, még nem vagyunk túl messze a dátumtól, Lennon október 9-én lett volna 70 éves.




 

Szólj hozzá!

Címkék: magyar barátság vietnámi

Online Pszichológus

Saigonban dübörög a monszun

2010.10.12. 16:37 Sun Flower

Jóllehet, már írtam párszor az itteni időjárásról, az elmúlt hetek esőzéseit mégsem tudom újabb bejegyzés nélkül hagyni.

A monszun, azaz az esős évszak Dél-Vietnámban májustól novemberig tart.
Előzetesen azt mesélték róla, hogy minden nap esik egy-két órát az eső, azaz nem csak egyszerűen esik, hanem szabályosan úgy szakad, mint amikor a zuhanyt a legerősebb fokozatra állítja az ember. Viszont azzal nyugtattak, hogy mindig előre bejósolható, hány órakor kezd rá az égi áldás, és ehhez lehet igazítani a programokat.

Naivan el is hittem, hogy ez így lesz. Sőt, eleinte naivan bizakodtam abban, hogy majd tényleg mindig éppen délután négytől hatig fog esni.
Hát nagyon nem így lett...

Június-júliusban még csak-csak bírtuk, a napi esőzés valóban nem tartott tovább két-három óránál. Sőt, ajándékként kaptunk kifejezetten száraz napokat.

Az elmúlt hetekben azonban olykor csak ámuldozni tudunk a lezúduló csapadékmennyiségen. Leginkább azért csak ezt tudunk, mert konkrétan ki sem tudunk lépni az utcára...
Nincs az a széles csatornanyilás, mely ezt a folyadékmennyiséget akadálymentesen képes lenne elnyelni.

Az utcákon helyenként térdig ér a víz, a taxisok nem is vállalják, hogy belehajtanak.
Következésképpen csak olyan programokat tervezhetünk, ahol nem snassz gumicsizmában megjelenni.
Választhatnánk még persze azt a megoldást, hogy mezítláb átgázolunk az ideiglenesen tengerré változott területeken, de kinek van kedve beletenni a lábát az igencsak kétes szinű folyadékba?
Igaz, néhányszor, amikor hazafelé jövet kapott el az áradás, kénytelenek voltunk megtenni. Inkább nem ecsetelem a szorongást, ami a vízben úszkáló vietnámi sünök gondolata okán eluralt…:(

Így aztán egyre gyakrabban hiúsulnak meg az előzetesen betervezett programjaink. Ilyenkor csak nézünk kifelé az ablakon és Velencében érezzük magunkat...:)

És persze erőteljesen munkálkodunk egy gigantikus cég megalapításán.
A profilja sokoldalú lesz: tutaj-, gondola- és csónakgyártás, kikötőállomások létesítése a fontosabb útkereszteződéseknél, átfogó képzési program. Gondolásoknak romantikus zenei ismeretekkel kiegészítve, révészeknek vámszedői tudnivalókkal, csónakmestereknek „Hogyan tároljuk a fát száraz évszakban” című speciális tanórával, és persze a hajóskapitányoknak külön mesterkurzust szervezünk.

Már nagyon várjuk november végét és vele a száraz évszak kezdetét. Akkor majd el tudunk menni bejegyeztetni az új céget. Vagy egyszerűen csak megnézni az igazi tengert…

Az ablakunkból megörökitett életképek. Gondolom, sok kommentárt nem igényelnek...

 

1 komment

Címkék: saigon évszak esős

Hanoi 1000 éves (2.rész)

2010.10.08. 13:41 Sun Flower

Hanoi 1000 éves születésnapi ünneplésével kapcsolatban előzőleg is elég sok kritikát találtunk. Valahogy nem igazán váltja ki a közvélemény tetszését…

Szerda óta pedig egy tragikus baleset is beárnyékolja az eseménysorozatot. A híradások szerint elővigyázatlanság következtében a hajón szállított három konténernyi kínai petárda idő előtt felrobbant. Négy ember meghalt, többen súlyosan megsérültek :(
Próbáltam rákeresni a követő hírekre, de nem igen találok semmit a további részletekről.
Valószínűleg hasonló a helyzet, mint az otthoni vörös iszappal (aminek a szörnyűségére nem szeretnék itt kitérni). A CNN sokkal jobban értesült, mint a helyi média….

Mindenesetre a nyilatkozatok szerint a programok az eredeti tervek szerint lesznek megtartva.
Az október tizedikei zárónapra tervezett tűzijáték is.

Ezt a képet még áprilisban Hanoiban készítettem, egy Pagodában. Úgy hiszem, sokan gyújtanak itt ezekben a napokban füstölőt és kérnek áldást.
Mi ezt mécsessel tesszük. A magyarokért és minden áldozatért...:(
Találtam egy megrázó kisfilmet a balesetről. A képre kattintva megtekinthető. De tényleg megrázó….

Szólj hozzá!

Címkék: ünnep év hanoi 1000

süti beállítások módosítása
Mobil