Jóllehet, már írtam párszor az itteni időjárásról, az elmúlt hetek esőzéseit mégsem tudom újabb bejegyzés nélkül hagyni.

A monszun, azaz az esős évszak Dél-Vietnámban májustól novemberig tart.
Előzetesen azt mesélték róla, hogy minden nap esik egy-két órát az eső, azaz nem csak egyszerűen esik, hanem szabályosan úgy szakad, mint amikor a zuhanyt a legerősebb fokozatra állítja az ember. Viszont azzal nyugtattak, hogy mindig előre bejósolható, hány órakor kezd rá az égi áldás, és ehhez lehet igazítani a programokat.

Naivan el is hittem, hogy ez így lesz. Sőt, eleinte naivan bizakodtam abban, hogy majd tényleg mindig éppen délután négytől hatig fog esni.
Hát nagyon nem így lett...

Június-júliusban még csak-csak bírtuk, a napi esőzés valóban nem tartott tovább két-három óránál. Sőt, ajándékként kaptunk kifejezetten száraz napokat.

Az elmúlt hetekben azonban olykor csak ámuldozni tudunk a lezúduló csapadékmennyiségen. Leginkább azért csak ezt tudunk, mert konkrétan ki sem tudunk lépni az utcára...
Nincs az a széles csatornanyilás, mely ezt a folyadékmennyiséget akadálymentesen képes lenne elnyelni.

Az utcákon helyenként térdig ér a víz, a taxisok nem is vállalják, hogy belehajtanak.
Következésképpen csak olyan programokat tervezhetünk, ahol nem snassz gumicsizmában megjelenni.
Választhatnánk még persze azt a megoldást, hogy mezítláb átgázolunk az ideiglenesen tengerré változott területeken, de kinek van kedve beletenni a lábát az igencsak kétes szinű folyadékba?
Igaz, néhányszor, amikor hazafelé jövet kapott el az áradás, kénytelenek voltunk megtenni. Inkább nem ecsetelem a szorongást, ami a vízben úszkáló vietnámi sünök gondolata okán eluralt…:(

Így aztán egyre gyakrabban hiúsulnak meg az előzetesen betervezett programjaink. Ilyenkor csak nézünk kifelé az ablakon és Velencében érezzük magunkat...:)

És persze erőteljesen munkálkodunk egy gigantikus cég megalapításán.
A profilja sokoldalú lesz: tutaj-, gondola- és csónakgyártás, kikötőállomások létesítése a fontosabb útkereszteződéseknél, átfogó képzési program. Gondolásoknak romantikus zenei ismeretekkel kiegészítve, révészeknek vámszedői tudnivalókkal, csónakmestereknek „Hogyan tároljuk a fát száraz évszakban” című speciális tanórával, és persze a hajóskapitányoknak külön mesterkurzust szervezünk.

Már nagyon várjuk november végét és vele a száraz évszak kezdetét. Akkor majd el tudunk menni bejegyeztetni az új céget. Vagy egyszerűen csak megnézni az igazi tengert…

Az ablakunkból megörökitett életképek. Gondolom, sok kommentárt nem igényelnek...