Vietnám, napfény, rizsföldek, nádkunyhó

A szombati napunk igen eseménydúsan alakult.

Elég nagy hírveréssel beharangoztak „International Career Day 2010” címen egy egész napos rendezvényt, melynek HR-es múltam és érdeklődésem okán igen nagy kíváncsisággal néztem elébe.
Ennek megfelelően hatalmas csalódás volt. A Rex Hotel első emeletén kapott helyet a világraszóló, nemzetközi megmozdulás. Már az gyanús volt, hogy amikor koradélután megérkeztünk, meglehetős kihaltság jellemezte a szállodát...

Az első emeletre érve nagyon kedves vietnámi lányok egy regisztrációs lapot tettek elém, melyen a személyi adataimon, végzettségemen, munkatapasztalataimon túlmenően a jövendő karrierterveimről is számot kellett adnom. Ezt nem annyira tettem meg, bár tervem természetesen van jócskán….:)

A regisztrációs pulton túljutva egy belső terembe érkeztünk, ahol standok álltak. Egészen pontosan húsz darab. Írdd és mondd, Saigonban, a 14 milliós nagyvárosban, Vietnám gazdasági központjában, ahol amúgy az elképesztő mennyiségű helyi és nemzetközi vállalatnál még elképesztőbb mennyiségű meghirdetett állás van, mindössze húsz cég képviseltette magát… Nem lehet csodálkozni, hogy mindössze pár lézengő diákkal találkoztunk.

Elég hamar feltérképeztük tehát a kínálatot, majd átlépve néhány utcai villanyvezetéket, célba vettük egy éppen zárni készülő kiállítás megtekintését.

A „District Eight Design” valójában egy kreatív alkotóközösség, akik a múltból megmentett, általunk leginkább retró-nak nevezett tárgyakat elegyítik a jelen lehetőségekkel, utat engedve alkotófantáziájuknak.
A L’Usine-nak nevezett „műhely”, egyben étterem és kávézó, adott helyet az alkotásoknak. A hangulat igazán egyedi, kicsit emlékeztet az otthoni Old Man’s és egyéb hasonló hangulatú pub-okra. Na jó, tényleg csak kicsit, de némi honvágyérzés mentén érthető, ha az ember könnyebben asszociálgat…

Ami ezúttal is különösen elvarázsolt, az a hely megközelítése. Nem először találunk Saigonban olyan galériát, amit motorparkolón és sötét, sejtelmes lépcsőházon keresztül lehet elérni.
Mivel ezen a napon valahogy az Égiek is kegyesek voltak, és a monszun ellenére kivételesen egy csepp eső sem esett egész nap, a késő délutáni kávénkat egy nagyon kellemes kerthelyiségben fogyasztottuk el. 
Sajnos, mostanság este hat órakor itt már bőven sötét van. Viszont legalább karácsonyi hangulatunk lett a díszkivilágítástól…

Később pedig - miután átéltük a saigoni vasúti sorompózás rendkivüli élményét (ld. videoval illusztrált előző bejegyzésemet) - nagyon otthonos hangulatba kerültünk. Vacsoravendégségbe voltunk ugyanis hivatalosak honfitársunkhoz, Beához, aki elképesztően finom csirkesülttel várt bennünket. És még finomabb borokkal:)

Bea nagyon jó példa arra, amiről a minap írtam Vietnám gazdasági mutatói kapcsán. Különlegesen finom borokkal, többek között számos magyar pincészet kiváló termékeivel kereskedik ebben az országban, igen nagy sikerrel.
Jóllehet Vietnám nem jár élen borfogyasztásban, mondhatni, az itteni borkultúra mostanság van kialakulóban.
A kultúra megalapozásában pedig Beán kívül még számos olasz, francia, ausztrál és más nemzetiségű is kiveszi a részét.
Meggyőződésem, hogy ezen a 86 milliós lélekszámú piacon lenne még mit keresgélnünk. Akkor is, ha a 86 millióból sokan kiskorúak. Még…

Az International Career Day 2010 "sikere"


 

Kisfilm a District Eight Design-ról

A közlekedéshez hasonlóan a kábelezés is meglehetősen káotikus Saigonban... S hogy üzemzavar esetén ki képes kibogarászni ebből bármit is? Na, ez már igazán nagy kérdés :)

Kókuszos kávézás karácsonyi hangulatban:

Tegnap számos élményt gyűjtöttünk, melyek közül magasan egy vasúti átjáró látványa vitte a pálmát. Saigon tényleg tele van meglepetésekkel…:)

A sorompózás technikája a XXI. században....

Arról ígértem újabb bejegyzést, hogy miért is lenne érdemes Kis Hazánknak Vietnám irányába fejleszteni a kapcsolatokat, „lekommunistázás” helyett.

Elöljáróban le kell szögeznem, hogy nem vagyok gazdasági szakember.
Igaz, jó sorsomnak köszönhetően a bölcsészdiplomám megszerzése után két menedzserképzőt is elvégezhettem, de az ott megszerzett tudás nem hagyott kellően mély nyomokat bennem. Pontosabban, nagyobb figyelmet fordítottam a bizonyos jó sors által adott lehetőségekre :)
Úgyis, mint egyhónapos németországi körutazás tanulmányút gyanánt a diplomavédést követően 1994-ben, majd három hét Belgiumban két évvel később, fenséges ellátással.
Mindkét utazásom tele volt élményekkel és visszatekintve igencsak fájlalom, hogy akkor még meg sem született a blogműfaj. Tudnék, tudtam volna írni jócskán az akkoriban megélt tapasztalatokról… Mivel ez akkor még nem volt, leginkább Tamást szórakoztatom olykor a nagyon is érdekes, funny sztorijaimmal....

Arról viszont kevésbé irhatok, hogy az ott hallott, kissé száraznak tűnő témák mennyire nagyon felkeltették az érdeklődésemet, illetve kevésbé lehetek büszke arra, hogy a tanult közgazdasági-pénzügyi ismeretek alapján még a saját költségvetésem egyensúlyban tartásáig sem igazán sikerült eljutnom. Valahogy nálam a kiadás-bevétel mérlegében mindig az előbbi felé húz a mérleg elég jelentősen, beszéljünk bármekkora számokról…:)

Na jó, kicsit visszabarnítom magam, mert az igazsághoz hozzátartozik, hogy azért az engem érdeklő Humán Erőforrás Menedzsment témában igenis profitáltam, profitálok ma is az ott hallottakból.

Mindemellett, hogy mégis gazdasági témájú bejegyzésre merek vállalkozni, az köszönhető az interneten fellelhető információhalmaznak is.
Számos website-ot átböngésztem, tömérdek hírt elolvastam Vietnám gazdasági fejlődésével kapcsolatban.

Idézhetnék különböző helyekről mindenféle adatokat, kimutatásokat, de egyértelműen azt látom, hogy Bundik Csaba menedzsment tanácsadó blogja nagyon is átfogó, és gyakorlatilag teljes mértékben lefedi az itt zajló vonulatot. Nem beszélve arról, hogy számos elgondolkodtató és megfontolásra érdemes kérdést felvet.

És innentől jöjjenek a blogjából kiollózott tények. Nem plagizálok, szó szerint emelek ki idézeteket:

„Vietnám lakossága 2018-ra eléri a 100 milliót.

A gazdaság az elmúlt években rendre 7-8% körüli GDP növekedést produkált, most hogy válság van, visszaesett a lendület, a 2009-es évben ez “csak” 4% körüli. Természetesen pluszban. A válság csak visszavett a lendületből, de abból is csak átmenetileg.

Adott hát egy magyar léptékkel nézve hatalmas piac, folyamatosan növekvő kereslettel, gazdasági növekedéssel, és emellett azzal a megkerülhetetlen ténnyel, hogy az elmúlt pár évtizedben több ezer vietnámi diák végzett Magyarországon, akik most az állami, gazdasági, üzleti életben fontos posztokat töltenek be.
Számukra a boldog diákéveket jelenti Magyarország, kellemes emlékeik vannak a magyarokról, hálásak, segítőkészek.

Ennek ellenére a helyzet nem fényes, mindössze pár tucat magyar vállalkozás mozog az indokínai térségben, holott vannak, voltak sikersztorik. Pár évvel ezelőtt még a nagy és ismert multinacionális brand-ek mögött márkaismertségben egy itthon is jól csengő név futott, a Plusssz.

Megint csak viszonyítási pontként, Vietnámban van cseh hátterű légitársaság, cseh sörözők Hanoiban és Saigonban…

Vietnám GDP növekedése el fogja érni a 6,5%-ot 2010-ben Vo Hong Phu Beruházási és Tervezési Miniszter szerint.
A gazdasági visszaesés 2009 első negyedévében érte el a mélypontját. Azóta a gazdaság folyamatosan az élénkülés jeleit mutatja. Az ipari termelés 28%-kal haladja meg az egy évvel korábbit, míg a kereskedelmi forgalom 23, az export 28%-kal nőtt.

A válság ellenére tavaly 76.000 új vállalkozás indult, amelyek 1,5 millió munkahelyet hoztak létre. Vietnam emellett 7 % alatt tartotta az inflációt.
Vietnám méretei, dinamikája alapján magyar cégek százai kellene, hogy mozogjanak az indokínai piacokon, de a tapasztalat mást mutat.”

És még egy fontos infó: a vg.hu-n adott nyilatkozat szerint hamarosan jön az OTP Vietnámba. Márpedig Csányi Sándor üzleti érzékében meg lehetne bízni, erre lehetne alapozni másoknak is…
Úgy gondolom, lenne mit tanulnunk ettől a "kommunista" országtól és teremne itt néhány hazai vállakozásnak is babér....

Ha bárki lesz olyan bátor és gazdasági-üzleti érdeklődést mutat, még egyszer ajánlom Csaba blogját. Rengeteg hasznos információt tartalmaz. És kendőzetlenül bemutatja a buktatókat, nehézségeket is. Kétségtelenül megfontolandó…

Az első képen az egyik cseh söröző, a Hoa Vien. Nem látszik, de helyben főzik a sört. A menű pedig éppen olyan káprázatos...Parenyica sajttal és minden egyéb finomsággal.

A második fotót a vietnámi-magyar együttműködés elősegitésére (is) tettem fel. Szonja 2010. szeptember 7-én született Saigonban. Apukája magyar, anyukája vietnámi. Szerintem zseniális kép...
Természetesen Tamás munkája :)
És persze a legjobb példa arra, hogy milyen is tud lenni a vietnámi-magyar együttműködés...