A szombati napunk igen eseménydúsan alakult.
Elég nagy hírveréssel beharangoztak „International Career Day 2010” címen egy egész napos rendezvényt, melynek HR-es múltam és érdeklődésem okán igen nagy kíváncsisággal néztem elébe.
Ennek megfelelően hatalmas csalódás volt. A Rex Hotel első emeletén kapott helyet a világraszóló, nemzetközi megmozdulás. Már az gyanús volt, hogy amikor koradélután megérkeztünk, meglehetős kihaltság jellemezte a szállodát...
Az első emeletre érve nagyon kedves vietnámi lányok egy regisztrációs lapot tettek elém, melyen a személyi adataimon, végzettségemen, munkatapasztalataimon túlmenően a jövendő karrierterveimről is számot kellett adnom. Ezt nem annyira tettem meg, bár tervem természetesen van jócskán….:)
A regisztrációs pulton túljutva egy belső terembe érkeztünk, ahol standok álltak. Egészen pontosan húsz darab. Írdd és mondd, Saigonban, a 14 milliós nagyvárosban, Vietnám gazdasági központjában, ahol amúgy az elképesztő mennyiségű helyi és nemzetközi vállalatnál még elképesztőbb mennyiségű meghirdetett állás van, mindössze húsz cég képviseltette magát… Nem lehet csodálkozni, hogy mindössze pár lézengő diákkal találkoztunk.
Elég hamar feltérképeztük tehát a kínálatot, majd átlépve néhány utcai villanyvezetéket, célba vettük egy éppen zárni készülő kiállítás megtekintését.
A „District Eight Design” valójában egy kreatív alkotóközösség, akik a múltból megmentett, általunk leginkább retró-nak nevezett tárgyakat elegyítik a jelen lehetőségekkel, utat engedve alkotófantáziájuknak.
A L’Usine-nak nevezett „műhely”, egyben étterem és kávézó, adott helyet az alkotásoknak. A hangulat igazán egyedi, kicsit emlékeztet az otthoni Old Man’s és egyéb hasonló hangulatú pub-okra. Na jó, tényleg csak kicsit, de némi honvágyérzés mentén érthető, ha az ember könnyebben asszociálgat…
Ami ezúttal is különösen elvarázsolt, az a hely megközelítése. Nem először találunk Saigonban olyan galériát, amit motorparkolón és sötét, sejtelmes lépcsőházon keresztül lehet elérni.
Mivel ezen a napon valahogy az Égiek is kegyesek voltak, és a monszun ellenére kivételesen egy csepp eső sem esett egész nap, a késő délutáni kávénkat egy nagyon kellemes kerthelyiségben fogyasztottuk el.
Sajnos, mostanság este hat órakor itt már bőven sötét van. Viszont legalább karácsonyi hangulatunk lett a díszkivilágítástól…
Később pedig - miután átéltük a saigoni vasúti sorompózás rendkivüli élményét (ld. videoval illusztrált előző bejegyzésemet) - nagyon otthonos hangulatba kerültünk. Vacsoravendégségbe voltunk ugyanis hivatalosak honfitársunkhoz, Beához, aki elképesztően finom csirkesülttel várt bennünket. És még finomabb borokkal:)
Bea nagyon jó példa arra, amiről a minap írtam Vietnám gazdasági mutatói kapcsán. Különlegesen finom borokkal, többek között számos magyar pincészet kiváló termékeivel kereskedik ebben az országban, igen nagy sikerrel.
Jóllehet Vietnám nem jár élen borfogyasztásban, mondhatni, az itteni borkultúra mostanság van kialakulóban.
A kultúra megalapozásában pedig Beán kívül még számos olasz, francia, ausztrál és más nemzetiségű is kiveszi a részét.
Meggyőződésem, hogy ezen a 86 milliós lélekszámú piacon lenne még mit keresgélnünk. Akkor is, ha a 86 millióból sokan kiskorúak. Még…
Az International Career Day 2010 "sikere"
Kisfilm a District Eight Design-ról
A közlekedéshez hasonlóan a kábelezés is meglehetősen káotikus Saigonban... S hogy üzemzavar esetén ki képes kibogarászni ebből bármit is? Na, ez már igazán nagy kérdés :)
Kókuszos kávézás karácsonyi hangulatban:
Hozzászólások