Jónéhányszor írtam már a saigoni tömegközlekedési élményeimről. Legkedvesebb tapasztalataimat a buszon szerzem.
Éppen ezért változatlanul nagyon nem értem, hogy miért mi vagyunk Tamással azon kivételek az itt élő nyugatiak és magyarok közösségében is, akik mernek buszra ülni, nem mindenáron taxizni.
Újabb élményem kapcsán felidéződött az, ahogyan vietnami barátaink állandó kétkedéssel fogadják az itteniek kedvességéről szóló történeteinket.
Szerintük ez csakis a nyugatiaknak szól, egymás közt messze nem annyira barátságosak. Talán be kell látnom, hogy lehet némi igazságuk…
Történt a minap, hogy felszálltam a 31-es buszra, ahol mostanság bevezettek kalauznélküli járatokat, elől kell felszállni, és egy nagyon speciális, átlátszó műanyag dobozba bedobni a viteldíjat, ami 4000 dong (kb. 40 forint).
Ha ennél nagyobb pénzt dob be valaki, akkor a sofőr megnyom egy kallantyút, és az „automata” visszaad aprópénzben.
Nekem azonban csak 50.000 ezer dongos bankóm volt, és amikor a sofőr ezt meglátta, intett, hogy ne dobjam be az automatába. Majd nagyon hangosan mondott valamit az utazóközönségnek. Hátranézve láttam, hogy többen a zsebük felé nyúlkálnak. Feltételeztem, hogy az a kérdés, ki tudná felváltani a pénzemet.
Elindultam az utasok felé, amikor egy férfi letépett a tömbjéből egy szelvényt.
A saigoni buszbérlet ugyanis úgy néz ki, hogy van egy tömb, amit előre megvásárolnak, és amiből minden alkalommal letépnek egy szelvényt, átadják a kalauznak/sofőrnek, aki cserébe egy másik szelvényt ad nekik. Ezek a szelvények fehérek, miközben a normál buszjegy kék.
Megkaptam tehát az egyik utastól egy szelvényt, ezt becseréltem egy másikra a sofőrnél, és imigyen ingyen utazva borzasztóan elégedetten ültem le azzal a gondolattal megint, hogy mennyire kedves a vietnami nép.
A következő megállóban felszállt egy vietnami nő, akinek szintén csak ötvenezrese volt.
A helyzet megismétlődött, a sofőr megint hátraszólt, amire messze nem a „bérletemből letépek” megoldás született, hanem az egyik utas felváltotta a pénzét.
Na, ekkor kellett elgondolkodnom azon, amit a vietnami barátaink mondanak. Hogy egymással nem is annyira barátságosak…
Ilyen a vietnami jegyautomata :)
Hozzászólások