Vietnám, napfény, rizsföldek, nádkunyhó

Arról ígértem újabb bejegyzést, hogy miért is lenne érdemes Kis Hazánknak Vietnám irányába fejleszteni a kapcsolatokat, „lekommunistázás” helyett.

Elöljáróban le kell szögeznem, hogy nem vagyok gazdasági szakember.
Igaz, jó sorsomnak köszönhetően a bölcsészdiplomám megszerzése után két menedzserképzőt is elvégezhettem, de az ott megszerzett tudás nem hagyott kellően mély nyomokat bennem. Pontosabban, nagyobb figyelmet fordítottam a bizonyos jó sors által adott lehetőségekre :)
Úgyis, mint egyhónapos németországi körutazás tanulmányút gyanánt a diplomavédést követően 1994-ben, majd három hét Belgiumban két évvel később, fenséges ellátással.
Mindkét utazásom tele volt élményekkel és visszatekintve igencsak fájlalom, hogy akkor még meg sem született a blogműfaj. Tudnék, tudtam volna írni jócskán az akkoriban megélt tapasztalatokról… Mivel ez akkor még nem volt, leginkább Tamást szórakoztatom olykor a nagyon is érdekes, funny sztorijaimmal....

Arról viszont kevésbé irhatok, hogy az ott hallott, kissé száraznak tűnő témák mennyire nagyon felkeltették az érdeklődésemet, illetve kevésbé lehetek büszke arra, hogy a tanult közgazdasági-pénzügyi ismeretek alapján még a saját költségvetésem egyensúlyban tartásáig sem igazán sikerült eljutnom. Valahogy nálam a kiadás-bevétel mérlegében mindig az előbbi felé húz a mérleg elég jelentősen, beszéljünk bármekkora számokról…:)

Na jó, kicsit visszabarnítom magam, mert az igazsághoz hozzátartozik, hogy azért az engem érdeklő Humán Erőforrás Menedzsment témában igenis profitáltam, profitálok ma is az ott hallottakból.

Mindemellett, hogy mégis gazdasági témájú bejegyzésre merek vállalkozni, az köszönhető az interneten fellelhető információhalmaznak is.
Számos website-ot átböngésztem, tömérdek hírt elolvastam Vietnám gazdasági fejlődésével kapcsolatban.

Idézhetnék különböző helyekről mindenféle adatokat, kimutatásokat, de egyértelműen azt látom, hogy Bundik Csaba menedzsment tanácsadó blogja nagyon is átfogó, és gyakorlatilag teljes mértékben lefedi az itt zajló vonulatot. Nem beszélve arról, hogy számos elgondolkodtató és megfontolásra érdemes kérdést felvet.

És innentől jöjjenek a blogjából kiollózott tények. Nem plagizálok, szó szerint emelek ki idézeteket:

„Vietnám lakossága 2018-ra eléri a 100 milliót.

A gazdaság az elmúlt években rendre 7-8% körüli GDP növekedést produkált, most hogy válság van, visszaesett a lendület, a 2009-es évben ez “csak” 4% körüli. Természetesen pluszban. A válság csak visszavett a lendületből, de abból is csak átmenetileg.

Adott hát egy magyar léptékkel nézve hatalmas piac, folyamatosan növekvő kereslettel, gazdasági növekedéssel, és emellett azzal a megkerülhetetlen ténnyel, hogy az elmúlt pár évtizedben több ezer vietnámi diák végzett Magyarországon, akik most az állami, gazdasági, üzleti életben fontos posztokat töltenek be.
Számukra a boldog diákéveket jelenti Magyarország, kellemes emlékeik vannak a magyarokról, hálásak, segítőkészek.

Ennek ellenére a helyzet nem fényes, mindössze pár tucat magyar vállalkozás mozog az indokínai térségben, holott vannak, voltak sikersztorik. Pár évvel ezelőtt még a nagy és ismert multinacionális brand-ek mögött márkaismertségben egy itthon is jól csengő név futott, a Plusssz.

Megint csak viszonyítási pontként, Vietnámban van cseh hátterű légitársaság, cseh sörözők Hanoiban és Saigonban…

Vietnám GDP növekedése el fogja érni a 6,5%-ot 2010-ben Vo Hong Phu Beruházási és Tervezési Miniszter szerint.
A gazdasági visszaesés 2009 első negyedévében érte el a mélypontját. Azóta a gazdaság folyamatosan az élénkülés jeleit mutatja. Az ipari termelés 28%-kal haladja meg az egy évvel korábbit, míg a kereskedelmi forgalom 23, az export 28%-kal nőtt.

A válság ellenére tavaly 76.000 új vállalkozás indult, amelyek 1,5 millió munkahelyet hoztak létre. Vietnam emellett 7 % alatt tartotta az inflációt.
Vietnám méretei, dinamikája alapján magyar cégek százai kellene, hogy mozogjanak az indokínai piacokon, de a tapasztalat mást mutat.”

És még egy fontos infó: a vg.hu-n adott nyilatkozat szerint hamarosan jön az OTP Vietnámba. Márpedig Csányi Sándor üzleti érzékében meg lehetne bízni, erre lehetne alapozni másoknak is…
Úgy gondolom, lenne mit tanulnunk ettől a "kommunista" országtól és teremne itt néhány hazai vállakozásnak is babér....

Ha bárki lesz olyan bátor és gazdasági-üzleti érdeklődést mutat, még egyszer ajánlom Csaba blogját. Rengeteg hasznos információt tartalmaz. És kendőzetlenül bemutatja a buktatókat, nehézségeket is. Kétségtelenül megfontolandó…

Az első képen az egyik cseh söröző, a Hoa Vien. Nem látszik, de helyben főzik a sört. A menű pedig éppen olyan káprázatos...Parenyica sajttal és minden egyéb finomsággal.

A második fotót a vietnámi-magyar együttműködés elősegitésére (is) tettem fel. Szonja 2010. szeptember 7-én született Saigonban. Apukája magyar, anyukája vietnámi. Szerintem zseniális kép...
Természetesen Tamás munkája :)
És persze a legjobb példa arra, hogy milyen is tud lenni a vietnámi-magyar együttműködés...