Vietnám, napfény, rizsföldek, nádkunyhó

Valahogy rémlik, hogy egyszer már megírtam Vietnám történetét, de a WORD-formátumban immár 120 oldalasra duzzadt blogbegyzéseimből sehogyan sem találom. (Csak mellesleg, ez kb. már egy 300 oldalas könyvnek felel meg. Ha esetleg egy könyvkiadó erős késztetést érezne, nehogy visszafogja magát…. Várom az ajánlatokat... És még profibb fotókkal tudunk szolgálni, melyek nagy részét Tamás jelenleg hét lakat alatt őrzi:))

Szóval, ha én nem találom, valószínűleg más sem fogja, így szépen leírom inkább most (újra), Hanoi 1000. születésnapja apropóján.

Vietnám múltja, de még a jelene is tele van misztikus, mitikus történetekkel, legendákkal.
A legrégibb legenda természetesen a vietnámi nép eredetére vonatkozik.

Az ősi mítoszok szerint az első vietnámi emberek a Sárkány Lord Lạc Long Quân és a Hallhatatlan Âu Cơ tündér leszármazottai. Kettejük házasságából összesen 100 fiú született és egy darabig nagy békességben éltek, ahogyan az már lenni szokott a kapcsolatok elején…
Egy szép, vagy kevésbé szép napon azonban Lac Long Quan azt mondta az asszonyának: „Te tündér vagy, én pedig sárkány, el kell tehát válnunk.”

Âu Cơ valóban egy tündér lehetett, mert szemrebbenés nélkül felköltözött a hegyekbe 50 fiával egyetemben. :)
Lord Lạc Long Quân a maradék ötven fiával pedig a tengerhez ment. A sorban legidősebb gyerekből lett Vietnám első királya. Ezzel megalakult a Hùng királyság (Hùng Vương vagy Hồng Bàng Dinasztia) 4000 évvel ezelőtt.

Ha már itt tartunk, nem hagyhatom komment nélkül a történetet. Egy mai férj szájából mindez valószínűleg így hangzana: „Te egy sárkány vagy drágám, el kell tehát válnunk…” És persze nem túl sok évezredes dinasztia alapul manapság az ilyes párbeszédek nyomán…:)

De legyünk komolyabbak és térjünk át Hanoi történetére. 1010-ben Ly Thai To császár költöztette udvarát a mai Hanoi város területére, melyet akkor „Felszálló Sárkány” néven kiáltott ki fővárosnak. A névadás egyébként egy látomás alapján történt: amikor a császár felnézett az égre, hogy mely helyet válasszon lakóhelyül, egy aranysárkány repült fel a mennybolt felé, jelezve a legalkalmasabb helyszint.

Ettől kezdve igen változatos történelmi események zajlottak Hanoiban, melyeket a blogom terjedelmi korlátait figyelembe véve még dióhéjban sem tudnék összegezni. A lényeg, hogy a fővárost 1831-ben nevezték el mai nevén Hanoinak.

Hanoi történelméből azonban mégiscsak meg kell említenem Le Loi király szerepét, aki a XV. században kemény csatát vívott a kínai hadsereggel szemben. A legenda szerint a Mennyei Erők adtak neki bűvös kardot, hogy legyőzhesse az ellenséges csapatokat.
A győzelem után a király jól megérdemelten békésen csónakázott, amikor megjelent egy teknősbéka, a szájába vette és elvitte ezt a bűvös kardot a víz mélyére. Azzal, hogy ha igazán szükség lesz rá, majd visszahozza...

Ezt a tavat ma Hoan Kiem tónak nevezik és Hanoi központi részén található. A tó közepén turisták által megközelíthetetlen, misztikus hangulatú Teknőstorony áll.

A bizonyos feljegyzésekben „Szörnyeteg”-nek titulált teknősbékát a legendás Loch Ness-i szörnyhöz hasonlóan időről időre, a mai napig is látni vélik felbukkanni. A szemtanúk élete állítólag szerencsés fordulatot vesz a megpillantása után.

Nem tudni, mi az igazság.
Ahogyan azt sem, hogy a mostani ünnepségsorozat kapcsán felröppent hírnek mi a valóságtartalma. Annyi bizonyos, hogy Hanoi 1000 éves fennállását egy tíz napig tartó ünnepségsorozat övezte.
Voltak beszédek, előadások, számos zenei, színházi rendezvény.

Éppen a magyar hírportálon, az index.hu -n bukkantam rá egy cikkre, miszerint a kommunista honatyák beszéde közben bukkant fel legutóbb a legendás teknős alakja. Ez egy MTI-től átvett hír. Hogy az MTI honnan vette, igazán nem tudom...

Utánakerestem, de az itt megjelent hírek között nyoma sincs.
Utána is kérdeztem: állítólag volt erről hír, de utólag levették. Mert félreértés volt... Találtak a teknős páncéljában néhány horgot…
A böngészés közben megtalált egyik blog fotóit elnézve lehet benne valami...

Pedig annyira, de annyira szeretném hinni, hogy a legendák ma is élnek….:)
 

Hanoi 1000. születésnapját Saigon is ünnepli. Sarló és kalapács a Városháza előtti téren

Ünnepi disz ugyanott, kicsit más szemszögből...

A buszon ülve, piros lámpánál kaptam el a pillanatot. Mossák a sávok közötti korlátokat. Sajnos, későn kaptam észbe... Legalább húszan voltak, de mire előkaptam a gépet, a busz elindult :(

Most ilyen az ünneplő Ben Thanh, Saigon főtere, esti pompában. Csillag, sarló, kalapács, sárkányok. Minden együtt. Egészen varázslatos kavalkád...

Minden pernek elébe megyek: ezt a képet a jelzett blogról plagizáltam. Muszáj volt. Tényleg nem tűnik annak a bizonyos teknősbékának...

... a teknőst anno ilyennek szobrászták (korábban már feltett fotó) . Ugye, van némi különbség?...

Szintén ismételt kép: a Teknőstorony a Hoan Kiem tó közepén

Talán érződik a bejegyzéseim, hogy egyre lelkesebb vagyok jótékonysági ügyekben. A vasárnap megtartott Charity Run-ra is rendesen készültem, már hetekkel előre beírtam a naptárba, nehogy elfelejtődjön.

Pár nappal előtte minden megjelent cikket és közleményt elolvastam az eseményről, melynek fő szervezője a British Business Group Vietnam volt. 6000 résztvevőre számitottak a mindössze négy kilométeres táv megtételére. Reggel 6,45-kor indultak a saigoni Zoo Parktól, és a környező utcákon végighaladva visszakanyarodtak a kiindulási helyre. Éppen csak arról nem szólt semelyik közlemény sem, hogy hány óráig lehet nevezni...

Mivel nem erősségem a koránkelés, simán megnyugtattam magam, hogy ennyi ember úgysem fér el egyszerre a kijelölt utcákon, tehát nyilván legalább délig eltart a rendezvény.
Felkeltem ugyan hajnali fél nyolckor - ami lássuk, be tényleg hajnali időpontnak minősül vasárnap lévén (meg egyébként is!) -, de a magam rituáléja szerint nem kapkodtam el a készülődést. Éppen fél tíz lett, amikor az Állatkerthez értünk. És a rendezvény sátrait éppen bontani kezdték…:(

Mint kiderült, mindössze 9 óráig tartott a régen várt nagy esemény.
A tényen, hogy alaposan lekéstük a dolgot, persze mit sem változtat az, hogy rajtunk kívül még jó néhányan tébláboltak ott tanácstalanul és hasonlóan csalódottan.
Tehát azt a kritikát óhatatlanul meg lehet fogalmazni a szervezőkkel szemben, hogy 1. érdemes közzétenni egy rendezvény záró időpontját is, nem csak a kezdetét 2. érdemes legalább délig erre szentelni az időt, hiszen sokkal többen indultak volna, következésképpen sokkal több pénz gyűlt volna össze a hátrányos helyzetű gyerekek támogatására.

Na, de ha már ott voltunk, hamar túlléptünk a csalódáson és „Úgy is jó ideje tervezzük az állatkerti sétát” felkiáltással szépen megvettük a belépőt, fejenként potom 130 forintért.

A saigoni Állatkert ugyanolyan szép, mint valamennyi park a környéken. Tele különleges növényzettel, kis tavakkal, apró szigetekkel.
Az állatvilág azonban sokkal szegényesebb mértékben képviselteti magát, mint mondjuk a budapesti Állatkertben.
Igaz, szobor formában már árnyaltabb a kép, csak úgy, mint szerte Vietnámban. A bokrok közül a legváratlanabb pillanatokban lehet szembetalálkozni tüzet okádó sárkányokkal, marásra készülő mérgeskígyókkal :)
Itt még egy jókora dinoszaurusz-parkot is létesítettek.

Az természetes, hogy vannak zsiráfok, elefántok, sőt krokodilok szép számmal. Különlegesnek inkább a fenséges fehér tigrispárt mondanám, akik valóban tekintélyt parancsolóan és rezzenéstelenül ültek egy betonból készült műszikla magaslatán.

Tudva, hogy Saigonban az év leghűvösebb napján sem igazán esik a hőmérő higanyszála 25 fok alá, nem annyira meglepő, hogy nem láthattunk pingvineket, fókákat, rozmárokat, de még egy fia jegesmedvét sem. A hiányérzetünk mégis megmaradt.
Tamás hetek óta hitegetett az „elviszlek az Állatkertbe drága, benézünk a medve barlangjába…” dalsorokat dúdolva.
Így aztán ezzel a meglepetéssel még adós maradt…:)
 

Nick-nevemhez méltóan, napraforgók között :) Erre a képre kattintva egy rövidfilm látható a kantin-feelingről. Szinte kizárólag az Angliában élő Attila és vietnámi felesége kedvéért...

Csókolózó lovaspár között...

Dino-park

Van külön kisállat-etető, igazi gidákkal, bárányokkal

A látszat ellenére az elefánt láttán sem váltam tarajos sünné...

Megpihentünk egy Tamás által már 2007-ben lefotózott parkocskában

A zsiráfok nyaka itt sem rövidebb...

Nem csak én aludtam el a nagy eseményt....:)

„Import – magazin a Világ körül” címmel indított új műsort az Intro Rádió.

Mielőtt belemennék a részletekbe, kicsit bemutatnám magát az Intro Rádiót, mely ez év májusa óta működik, és összművészeti – kultszolgálati webrádióként definiálja önmagát.

Idézet a honlapjukról:
„A Rádió néhány lelkes művész, művészetpártoló, zenerajongó kezdeményezése, minden támogatás és háttér nélkül.
Célja, hogy a valódi művészetet, a kultúrát és a hallgatókat közelebb hozza egymáshoz.
Szerkesztőink közt van zenész, újságíró, színész.
Úgy is mondhatnánk, hogy az Intro Rádió egy nagy NEM a kulturális szemétre, ami nap mint nap eláraszt minket. De inkább úgy mondjuk, hogy egy nagy IGEN a számos tehetségre, akiket sajnos alig van alkalmunk megismerni. Ezen a megismertetésen dolgozunk egyelőre szerény eszközeinkkel, de nagy kitartással:)”

Az Import című magazinban Szeifert Nati vezetésével havi rendszerességgel beszélgetünk páran, külföldön élő magyarok és bloggerek a hazától távoli életről, eseményekről, kalandjainkról.
Az első adásban bemutatkoztunk és a tanévkezdés kapcsán a különböző iskolarendszerekről, oktatási helyzetről beszélgettünk.

Nem azért, mert benne vagyok, vagy nem csak azért :), de úgy gondolom, kifejezetten izgalmas meghallgatni a Világ különböző pontjain tett összehasonlításokat, érdekességeket.

Az Import minden kedden budapesti idő szerint déli 12 órakor hallható, illetve vasárnaponként az ismétlő blokkban.

Az Intro Rádió műsorrendje itt elérhető.
Az Import-ban megszólaló hazánkfiairól pedig itt lehet többet megtudni.
A blogom jobb oldalán található „Bloggertársaim” felirat alatt mindnyájuk blogja elérhető.