Talán érződik a bejegyzéseim, hogy egyre lelkesebb vagyok jótékonysági ügyekben. A vasárnap megtartott Charity Run-ra is rendesen készültem, már hetekkel előre beírtam a naptárba, nehogy elfelejtődjön.

Pár nappal előtte minden megjelent cikket és közleményt elolvastam az eseményről, melynek fő szervezője a British Business Group Vietnam volt. 6000 résztvevőre számitottak a mindössze négy kilométeres táv megtételére. Reggel 6,45-kor indultak a saigoni Zoo Parktól, és a környező utcákon végighaladva visszakanyarodtak a kiindulási helyre. Éppen csak arról nem szólt semelyik közlemény sem, hogy hány óráig lehet nevezni...

Mivel nem erősségem a koránkelés, simán megnyugtattam magam, hogy ennyi ember úgysem fér el egyszerre a kijelölt utcákon, tehát nyilván legalább délig eltart a rendezvény.
Felkeltem ugyan hajnali fél nyolckor - ami lássuk, be tényleg hajnali időpontnak minősül vasárnap lévén (meg egyébként is!) -, de a magam rituáléja szerint nem kapkodtam el a készülődést. Éppen fél tíz lett, amikor az Állatkerthez értünk. És a rendezvény sátrait éppen bontani kezdték…:(

Mint kiderült, mindössze 9 óráig tartott a régen várt nagy esemény.
A tényen, hogy alaposan lekéstük a dolgot, persze mit sem változtat az, hogy rajtunk kívül még jó néhányan tébláboltak ott tanácstalanul és hasonlóan csalódottan.
Tehát azt a kritikát óhatatlanul meg lehet fogalmazni a szervezőkkel szemben, hogy 1. érdemes közzétenni egy rendezvény záró időpontját is, nem csak a kezdetét 2. érdemes legalább délig erre szentelni az időt, hiszen sokkal többen indultak volna, következésképpen sokkal több pénz gyűlt volna össze a hátrányos helyzetű gyerekek támogatására.

Na, de ha már ott voltunk, hamar túlléptünk a csalódáson és „Úgy is jó ideje tervezzük az állatkerti sétát” felkiáltással szépen megvettük a belépőt, fejenként potom 130 forintért.

A saigoni Állatkert ugyanolyan szép, mint valamennyi park a környéken. Tele különleges növényzettel, kis tavakkal, apró szigetekkel.
Az állatvilág azonban sokkal szegényesebb mértékben képviselteti magát, mint mondjuk a budapesti Állatkertben.
Igaz, szobor formában már árnyaltabb a kép, csak úgy, mint szerte Vietnámban. A bokrok közül a legváratlanabb pillanatokban lehet szembetalálkozni tüzet okádó sárkányokkal, marásra készülő mérgeskígyókkal :)
Itt még egy jókora dinoszaurusz-parkot is létesítettek.

Az természetes, hogy vannak zsiráfok, elefántok, sőt krokodilok szép számmal. Különlegesnek inkább a fenséges fehér tigrispárt mondanám, akik valóban tekintélyt parancsolóan és rezzenéstelenül ültek egy betonból készült műszikla magaslatán.

Tudva, hogy Saigonban az év leghűvösebb napján sem igazán esik a hőmérő higanyszála 25 fok alá, nem annyira meglepő, hogy nem láthattunk pingvineket, fókákat, rozmárokat, de még egy fia jegesmedvét sem. A hiányérzetünk mégis megmaradt.
Tamás hetek óta hitegetett az „elviszlek az Állatkertbe drága, benézünk a medve barlangjába…” dalsorokat dúdolva.
Így aztán ezzel a meglepetéssel még adós maradt…:)
 

Nick-nevemhez méltóan, napraforgók között :) Erre a képre kattintva egy rövidfilm látható a kantin-feelingről. Szinte kizárólag az Angliában élő Attila és vietnámi felesége kedvéért...

Csókolózó lovaspár között...

Dino-park

Van külön kisállat-etető, igazi gidákkal, bárányokkal

A látszat ellenére az elefánt láttán sem váltam tarajos sünné...

Megpihentünk egy Tamás által már 2007-ben lefotózott parkocskában

A zsiráfok nyaka itt sem rövidebb...

Nem csak én aludtam el a nagy eseményt....:)