Három napja visszatértem Tamáshoz, hátrahagyva otthoni Szeretteimet.
El kell fogadnom, hogy ez mindig ilyen szívtörős helyzet lesz…

Mielőtt a vietnámi életünkről folytatnám a blogomat, még egy otthoni örömteli hír: Balázst előléptették. S jóllehet, mi ezt már tudtuk a múlt héten, annak rendje és módja szerint meg is ünnepeltük, vállalati szinten tegnap történt meg a hivatalos bejelentés.
Emiatt nem is írhattam róla korábban, holott Balázs éppolyan szépen halad előre a karrierjében, mint Zsófi, és persze éppolyan büszke vagyok rá.
Csak Balázs munkája kevésbé publikus, Ő maga sem kéri a nyilvánosságot, s ezt tiszteletben tartva ilyen szűkszavúan említem…

Szóval megint Messzi-Mami lettem.
A gépről leszállva egy pillanat alatt lélekben is visszatértem.
Nem csak a Szerelem, a négy hétig hiányolt ölelő karok miatt, hanem mert azonnal elárasztott Saigon megszokott párája, lüktetése, az emberek mosolya.

Vasárnap estére gyorsan össze is szerveztünk egy találkozót az itteni magyarokkal, hol máshol, mint a kedvenc helyünkön, a BBQ Gardenben.

A hétfő reggel üzleti megbeszéléssel kezdődött, és folytatódik az itteni élet munkákkal, örömökkel, skype-kapcsolatokkal, de mindenképpen feltöltve energiákkal :)
 

Ábel-Babának már nem elég nagy a Messzi-Mami által varrt játszószőnyeg :)

Tamás virágözönnel fogadott. Vörös rózsák a lakás minden helyiségében...

Kedvenc terem Saigonban, a Ben Thanh. Most éppen Buddha születésének ünnepére díszítve