Mint előző bejegyzésemben írtam, a „majdnem sörnevű”, vietnami nyelvklubot meghirdetett német emberünk hirdetésére az egyik saigoni levelezőcsoportban találtam rá.
Jóllehet, a Vietnamba érkezésünk első napjaiban regisztráltam magam az itteni csoportokban, fogalmam sincs, hogy ilyesmi létezik-e magyarországi vonatkozásban. Annakidején egyszer rákerestem, nem találtam, ami persze messze nem jelenti azt, hogy azóta ne lenne…
A lényeg, hogy itt vannak különböző google csoportok, a saigoni kerületeknek megfelelően, amikre lehet regisztrálni. Jómagam arra a két kiemelt területre fókuszáltam, ahol többnyire nyugatiak élnek.
Fontos alapfeltétel, hogy a hirdetés nem lehet kereskedelmi jellegű, mert akkor kimoderálják! Elvileg. Mert azért jócskán átcsúsznak a cenzúrán…
Folyamatosan jönnek a hírlevelek a bejegyzésekről, amelyek többnyire ügyes-bajos dolgokról, kérdésekről, ajánlatokról szólnak. És amelyekből jócskán kiderül az is, hogy mi mindennel próbálkozik itt az a nyugatról jött ember, aki éppen nem egy multinacionális cégnél dolgozik, jó zsírosan megfizetett állásban.
Persze, kezdhetnénk akár azzal, amiért mi jöttünk, amit Tamás kínál szolgáltatásként.
De mi azt természetesen nem itt és nem ilyen módon hirdetjük…
Amit látok, és amit hirdetnek az itt élő nyugatiak:
Első helyen áll a nyelvtanítás, főként angolul, de bármilyen más nyelven is.
Második a mozgáslehetőség. Jóga- és tánctanfolyam minden mennyiségben, stílusban és irányzatban, éppen úgy, mintha csak otthon lennénk.
És persze a főzőtanfolyamok. Olasz, spanyol, francia konyha, bármit megtanulhatnék. Természetesen a vietnamit is…
Számos fotós hirdeti magát, családi és egyéb események fényképezésére. És el ne feledjem, valamennyi fotós tanfolyamot is indít, többhetes kurzusokat, amelynek során elsajátítható a kattintgatás csínja-bínja. (Tamás nem tartozik közéjük, Ő csak engem oktat:))
Aztán vannak az ajándékboltok és lakberendezők, akik a komplett szobabútortól kezdve a legapróbb dolgokig mindent kínálnak és kifejezetten a „nyugati” ízlésre koncentrálnak. Mondjuk, semmi olyat nem árulnak, amit ne lehetne megkapni Magyarországon is az exkluzív boltokban, és persze éppolyan horribilis áron.
Természetszerűen a szezonalitáshoz igazodnak a hirdetések, most éppen a legtöbb arról szól, hogyan készüljünk Halloween-re, milyen kellékeket szerezzünk be, milyen süteményeket rendeljünk.
De már beindultak a karácsonyi előkészületek is, akár azonnal rendelhetnénk műfenyőfát.
Az egyik olasz étterem filmklubot indított, a napokban a „Válás olasz módra” című –kétségtelenül mérföldkőnek tekinthető - filmet nézhetnénk meg Marcello Mastroianni fűszereplésével.
Vannak magánhirdetések Párizsból beszerzett H & M modellekről, kizárólag 2011-es őszi modellek, minden méretben. Na, ezek meg hogy kerültek ide? -kérdezem én.
Otthon azt mondjuk, leesett a kamionról. Itt azt mondanám, eltévedt a kamion. Na, de ennyire?....
És persze szekrényűrítéses ruhacsere is van, csakúgy, mint amit otthon szoktunk szervezni Zsófival. De mégsem egészen úgy…
Itt belépőt szed a házigazda, vagy italt, süteményt kell magunkkal vinni a cserére szánt ruháinkkal együtt.
Kezdeményeznek pókerklubot, jelmezbált, táncestet, könyvcserét és quiz-show-t (ez utóbbi minden csütörtökön este van a közelünkben, és tervbe vettük, hogy megnézzük. Egyszer biztosan meg fogjuk…:))
Coachok és workshopok minden mennyiségben. Csak győzd fejleszteni a képességeidet! Momentán éppen egy „Discover your potential workshop”.
A különböző tanfolyamok és szabadidős tevékenységek is éppen az európai árak alapján vannak meghirdetve, egy-egy óra díja átszámítva 1000 - 1500 forintnál kezdődik.
Árulnak még kiskutyákat, de nagyon burkoltan, mivel a site szabályzata nem engedélyezi az állatkereskedelmet. Ebből éppen most hatalmas vita van. Valaki feltette az újszülött pitbull-jait, három teljes oldalon, fotókkal illusztrálva. És persze úgy beállítva, mintha elajándékozni szeretné a hét kiskölyköt. Amire aztán dőltek a „köpködős” bejegyzések, hogy „pfuj, kutyakereskedő”, még az amerikai légitársaságok legújabb szabályzatát is bemásolták, miszerint nem szállítanak a jövőben ilyen állatokat.
Ezeket az oldalakat olvasgatva szabályosan egy szappanopera közepén találom magam. A képi kockákat hozzá magam pergetem….
Vannak egyéb tartalmú bejegyzések is, amelyek többnyire vagy jó tanácsok az itt megélt tapasztalatok alapján, vagy segítségkérések. Mondjuk, azok is elég viccesek, kifejezetten jókat szórakozom rajtuk időnként.
És persze itt van számos idős nyugati, akik kívül vannak a google-csoportok körein.
Ők nem irkálnak, nem posztolnak, egyszerűen csak élik világukat, élvezik az életet, nagyon is jól érezve magukat az óhazájukból kapott és megérdemelt apanázsból. Velük többnyire a tengerparton találkozunk, amint lábat lógatva nézik a tenger végtelenjét.
Mert itt talán még egy magyar minimálnyugdíjas is milliomosnak érezheti magát….
Ugye, nem csak én érzem úgy, hogy nem szeretnék szembetalálkozni egy ilyennel?
Egy ilyen nézőpontot sokkal inkább! Akár nem csak nyugdíjasként....
Hozzászólások