Lélekben nagyon készültünk a Húsvétra, de itt nem nagyon láttunk előzetes jeleket arra vonatkozóan, hogy nagy ünneplés lenne. Illetve annyit, hogy a Szent József Katedrális homlokzatán kint volt egy Krisztus kép.
Nagypénteken, miután Tamás befejezte a fotózást, visszatértünk a szállodánkba és online munkába fogtunk. Olyan öt óra körül kezdtünk zenét hallani az utcáról. Tamás többször megjegyezte, hogy valami happening van, de mindketten inkább a gitározó fiatalokra tippeltünk, s tovább szörfölgettünk - na jó, Tamás kedvéért hozzáteszem, dolgozgattunk is - a neten.
45 perccel később mégiscsak lesétáltam a Katedrálishoz. Hatalmas tömeget találtam, a bejáratnál pedig a lefektetett, véres keresztet és dárdákat, vértócsák mindenfelé a földön... Lecsúsztunk a passióról :(
Lélekszakadva rohantam vissza Tamásért, aki csapot-papot félbehagyva nyakába vette a teljes fotófelszerelést és visszamentünk a Katedrálishoz. Hosszú sorok álltak az oltárnál, hogy hódolhassanak a Szent Kereszt előtt.
Végigvártuk, majd próbáltuk megtudni, hogy mikor kezdődik szombaton a körmenet. Mint már írtam, senkivel nem tudtunk angolul szót váltani, mindössze annyit sikerült megtudnunk, hogy hol van a wc...
Találtunk egy hirdetményt, természetesen vietnámi nyelven, amely szerint 6 és 8 órakor lesz valami. Hogy mi, azt nehéz lett volna kikövetkeztetni, és csak bizakodni tudtunk abban, hogy nem reggel 6 órára gondolnak...
Szombaton délután ennek megfelelően idejekorán megérkeztünk a Katedrálishoz. A homlokzaton már a Mennybemenetel volt látható, Regina szobra előtt is mindent felvirágoztak, felzászlóztak. A templom előtt egy hatalmas gyertya állt, páran szorgosan hordtak dobozokat, asztalokat. A dobozokból különböző gyetyák és mécsesek kerültek elő.
Körmenet nem volt, hanem a Katedrálisban 6 órakor éneklés kezdődött, mely egészen a szentmise kezdetéig tartott.
8 órakor megjelentek a főpapok és kezdetét vette a szertartás. A bejáratnál meggyújtották és megáldották a tüzet, majd mindenki átvette a lángot a saját gyertyájával.
A papok bevonulását követően megkezdődött a szent mise és a keresztelés. Az egész szertartás közel három órán keresztül tartott. Nem ez volt az első alkalom életemben, amikor idegen nyelvű misén vettem részt, hiszen a Camino során számtalan spanyol szertartást végignéztem. Ott valahogy követni is tudtam, nem sokban tért el az otthon megszokott ceremóniáktól. Itt lényegesen. Elmaradt a közös imádkozás, sokkal több volt az ének. Az Alleluja volt az egyetlen, amit felismertem.
Éjfél lett, mire visszaértünk a szobánkba. Meggyújtottuk a templom előtt vásárolt – természetesen rózsaszinű – zselé mécsest és csendben ünnepeltünk.
A neheze másnap következett. Miközben folytattuk Hanoi nevezetességeinek felkutatását, egyre csak az órákat, az időeltolódást számoltam. Tudtam, hogy otthon együtt a Család, a reggelinél körbeülik az asztalt. Nélkülünk...
Délután, amikor otthon még javában délelőtt volt, kissé elcsigázva értünk vissza a szállodánkba. S alighogy rácsatlakoztunk a világhálóra, felugrott a kedves kis Skype-os jelzés: Zsófi online!
Pár perc múlva több mosolygó arc töltötte be a monitoromat. Sőt, még egy növekvő Pocakot is sikerült egyenes adásban megtekintenünk :)
Anya legyen a talpán, aki ilyen helyzetben megállja könnyek nélkül. Nekem sem sikerült.
Igaz, nem is akartam. Sírtunk többen, szinte mindnyájan, de ezek az öröm könnyei voltak.
Mert bár az idei húsvétunkból kimaradt a kötözött sonka és minden egyéb finomság, a legjobb dolog mégis megtörtént. Legalább ilyen formában együtt lehettünk :)
A Szent József Katedrális homlokzata Nagypéntek délutánján |
Ugyanez esti fényben |
Hódolat a Szent Kereszt előtt |
Gyónás - nem elrejtve az illetlen szemek elől |
Nagyszombat - szent mise előtt. Már csak nyolc gyertya ég... |
Megkezdődött a szent mise |
Örvendezés a Katedrális homlokzatán is |
Hozzászólások