Tegnap megint voltunk egy expat-ek számára rendezett smiling-partyn. Ezúttal három nagy szervezet is részt vett a rendezésben, így minden eddigit felülmúlóan tömeg volt. És még nagyobb zaj. Amit másfél órán keresztül tudtunk csak elviselni, majd leléptünk.

Annál is inkább, mert a magyarok az Allez Boo nevű pub-ban gyülekeztek, inkább hozzájuk csatlakoztunk. Közben megcsodáltuk a parkban zajló, igencsak aktív életet. Minden szegletben történt valami. Hol cha-cha-cha-szerű táncot jártak hangulatos zenére, hol nyilvános aerobic-óra ment, hol lábbal tollasoztak. És természetesen a lufiárusok kétméterenként kínálták az otthoninál nem sokkal giccsesebb alakzatot öltött, „nem tudom, ki ijesztgeti ilyesmikkel a gyerekét”- típusú felfújt szörnyeket.

Jut eszembe, arról a szörnyűségről még nem is írtam, hogy a múlt héten két egymást követő este esett az eső. A szokatlan jelenség első öt percét kifezetten a saját személyem elleni merényletként éltem meg. Aztán rájöttem, hogy a hőmérséklet az esőtől egyetlen tizedfokkal sem csökkent, így határozottan úgy éreztük magunkat, mintha egy nyitott, utcai szaunában lennénk. Mert persze épp bevásárlás közben kapott el bennünket a zuhé, egy bolt kirakatában voltunk kénytelenek meghúzódni.

Csodálkozva nézegettük a forgalmat, egy másodperc alatt esőköpeny került mindenkire. Akire nem, az papírdobozzal védte magát. Vagy amivel tudta. Az utca csúszóssá vált, láttunk is egy motorost elesni. Ezt nem, de azt jó volt látni, hogy azonnal legalább négyen megálltak a szakadó eső ellenére segíteni.

Húsz perccel később az eső elállt és mi békésen hazasétáltunk.

Másnap este ugyanabban az időben és ugyanúgy húsz percre a természet megismételte önmagát.

Mindenki csodálkozik és persze, csakúgy mint az otthoni áprilisi havazáskor (reméljük, idén nem lesz ilyen!) mindenki a globális felmelegedést és környezetszennyezést okolja.

Merthogy itt két évszak van: száraz és esős. Az esős, azaz a monszun állítólag menetrendszerű pontossággal május elsején, reggel érkezik. Olyankor naponta húsz percig dézsából ömlik az eső, és függetlenül attól, hogy csak 3 lépést vagy 3 kilométert tesz meg valaki, így is, úgy is ronggyá ázik. A hőmérséklet mindemellett változatlan marad.
Hát, majd meglátjuk. Illetve talán nem, mert addigra már az ország tengerpartosabb részein leszünk...

Aerobic a parkban

Remélem, családunk Kicsi Babája sosem fog ilyesmi után sóvárogni :-Ö

Esőben, motoron

Az esőben nem áll meg az élet. A munka sem...

Félnek az esőtől. Pedig azt mondják, nagyra lehet nőni tőle...

Modern épületek között rejtőző kis szentély

Európai túristák az Allez Boo-ban. Ők aztán rendesen megtámogatták a vietnámi póló-business-t :-)

Tamás a beszerzés-felelős. Itt éppen arról gondoskodik, hogy legyen tej a reggeli kávémhoz :-)