Vietnám, napfény, rizsföldek, nádkunyhó

A Holdújév után a második legfontosabb ünnep a kínai naptárban a Mid-Autumn Lantern Festival, melyet egyszerűen Moon Festival-nak is neveznek.

Ez a nyolcadik hónap 15. napjára esik, idén éppen szeptember 22-re.
Sajnos (vagyis nem annyira sajnos:), akkor én épp nem leszek itt, ezért írok róla most. Meg azért is, mert mint jeleztem, a városban máris nagy a készülődés, rengeteg piros-sárga színű sátrat állítottak fel, a kis árusoktól a supermarketekig minden tele van csecsebecsékkel.

A nevéből is adódóan az őszi Napéjegyenlőséget ünneplik, amikor is a Hold a legnagyobb teljességében és alakjában látható. Azaz ezen a napon van a legkerekebb Telihold.
Az ünnep hagyománya 3000 évre nyúlik vissza.

A földművesek ekkor ünneplik a megfeszítő és kemény nyári munkák végeztét.
Ezen a napon a családok és barátok hagyományszerűen összejönnek, hogy együtt örüljenek és áldják a betakarítás ünnepét. A világító Hold fénye alatt Hold-süteményeket és pomelo-t esznek.

Az ünnep tradicionális étele a Mooncake-nek nevezett kínai sütemény, amely számtalan változatban készül és természetesen előresütötten is kapható (csak úgy, mint nálunk a karácsonyi beigli, ami azért boltban véve soha nem az igazi:))

A Mooncake hagyományosan kerek vagy négyszögletes alakú és kb. 10 cm átmérőjű. A belsejét többnyire lótuszmag-krémmel töltik. A közepén egy vagy több egész tojássárgája is lehet, kacsatojásból, mely a Teliholdat szimbolizálja.
A hagyományok szerint a sütemények tetején kínai karakterek lenyomata található, melyek a hosszú életet, harmóniát és természetesen magát a Holdat szimbolizálják.

Gyanítom, kevésbé régi hagyomány alapján, napjainkban mindenféle színes, izgő-mozgó állatkákat és kevésbé beazonosítható szörnyecskéket vásárolhatunk gyermekeinknek a közelgő ünnep alkalmából.

Bár ez az ünnep inkább a mi arató-mulatságainkkal hozható összefüggésbe, nekem mégis a karácsony jut eszembe.
Régi idők karácsonya, amit javarészt magam át sem éltem, inkább a Szüleim elmeséléséből és csodálatos régi történetekből ismerek.  Amikor még házilag főzték a szaloncukrot. Amikor kézzel ezüstre festett diók, fenyőtobozok, kis papírházikók és szalmából font angyalkák kerültek fel a fenyőfákra. És ha jutott egy darab sült alma a családnak, már az is boldogság volt. De az volt a legnagyobb boldogság, hogy békében, szeretetben együtt lehettek.
Mert, ahogy látom, ez az ünnep éppúgy a kereskedelem uralmának esik áldozatul, mint a mi karácsonyunk.

Nem baj, azért én idén karácsonykor is előveszem a féltve őrzött és selyempapírba csomagolt ezüstdiót, papírházat és szalmaangyalkát, ami a Nagymamámról maradt rám.
És éppen úgy azokat teszem a karácsonyfára, ahogyan minden évben…

Az ünnep alkalmából ezekkel az ajándékokkal varázsolják el a gyerekeket.
A képre kattintva videó!

A kép alján, ez alatt a "gyönyörű" páva alatt jól látszik a vitrin, az előregyártott Mooncake-ekkel:

Mooncake az asztalunkon. Jól mutat. Az ize édeskés, nagyon tömör tészta. A belsejében pedig egyben van a tojássárgája. Na, azt kihagytam volna...:)

Az ünnep gyümölcse a pomelo. Gyakorlatilag olyan, mint egy hatalmasra nőtt grapefruit

Borzalmasan macerás megpucolni. De szerencsére igy is árulják :)

 

Kedden, a kínai naptár szerinti hetedik hónap 15. napján, Teliholdkor Ghost Day ünnepe volt. Nevezik Hungry Ghost Festivalnak, vagy Vietnámban Vu Lan Festivalnak.
Leginkább talán a mi Halottak Napja és Mindenszentek ünnepünkhöz hasonlítható, de sokkal átfogóbb.

A buddhista gondolkodás szerint ezen a napon a Szellemvilág, azaz a Mennyország és Pokol határai megnyílnak az élők világa felé.
Számos rituálé segíti az eltávozottak szenvedéseinek megkönnyitését. Különböző tárgyak készülnek a visszalátogató ősök számára papírmaséból: házak, autók, ruhák, aranyak, pénzek. A szokásosnál is lényegesen több tömjén és füstölő fogy.

A családok összejönnek és az asztalnál az eltávozott ősöknek éppen úgy megterítenek, mintha még élnének.
Ezen a napon a gyermekek a hálájukat az életben lévő szüleiknek is kifejezik, megköszönik a születésüket és a róluk való gondoskodást.

Ez a nap kiemelkedő, de amúgy az egész hónap, mint Ghost Month, a szellemek jegyében telik.

Az utcai árusoknál kirakott portékából izgatottan válogatnak az emberek. Elképesztő mennyiségben vásárolják a különböző, fentebb említett papírmasé dolgokat. Amelyeket amúgy az este folyamán elégetnek, többnyire az üzletük előtt, ezzel mintegy támogatást kérve egészséghez, szeretethez, békéhez, anyagi gyarapodáshoz.

A rituális égetés ettől a naptól függetlenül is elég gyakori, jóllehet tiltott. Számtalanszor látunk az utcán kötegszámra meggyújtott füstölőket, égő papírokat, papírpénz-utánzatokat.

Az egyszerűbb és talán rohanósabb vásárlók számára nagy zacskóban egységcsomagot árulnak. Mi is beneveztünk egy ilyenre, 25 ezer dongot igazán megért, hogy kielégítsük a kíváncsiságunkat...

Nem kis izgalommal bontottuk ki idehaza a csomagot. A tartalmát szépen elrendeztük és mécseseket gyújtottunk körülötte. Természetesen ezen kívül semmilyen rituális égetést nem végeztünk, és a csomagot másnap szépen elraktuk a szekrény aljába, emlékbe.
Viszont nekünk is jó alkalmat teremtett az este arra, hogy egy kicsit megemlékezzünk eltávozott Szeretteinkről.

Papirból bármi beszerezhető

Rituális égetés - amúgy egy benzinnel teli motor mellett

A mi kis szerzeményeink, mécsesekkel

A kínai naptár sokkal mélyebb gyökerekre nyúlik vissza és egészen másképpen számozódik, mint az általunk használt Gregoriánus naptár. A hagyományos kínai naptár a Földnek a Nap körüli keringése és a Holdfázisok alapján készült.
Nem csak Kínában, hanem a környező ázsiai országok nagy részében, így Vietnámban is ez az időszámítás működik, párhuzamosan azzal, hogy nyilvánvalóan követik a „nyugati világét” is. Ez abban is megnyilvánul, hogy ha itt valahol falinaptárt látunk kiakasztva a falra, az mindkét időszámítást mutatja. Egészen más hónapokkal és napokkal is, mint amiben mi számolunk.

A kínai naptár szerint jelenleg a 4707-es évben járunk. A Tigris éve van, mely a mi naptárunk szerinti 2010. február 13-án kezdődött.
Az itteni év első napja, a tavaszünnep, azaz a holdújév (Vietnámban TÉT) ezen a környéken a legnagyobb ünnep, amely körülbelül olyan fontos a számukra, mint a karácsony a keresztény magyarok számára.
A tavaszünnep családi ünnep. Ilyenkor valamennyi családtag összejön, a távolabb élők, a messzi vidéken dolgozók is hazatérnek, bármilyen messziről is kelljen visszautazniuk.
A holdújév ünnep a hagyományos kínai holdnaptár szerint az óév utolsó hónapjának nyolcadik napjától az új év első hónapjának 15. napjáig tart. Hivatalosan a holdújév háromnapos ünnep, valójában akár 2-3 hétig is ünnepelnek.

Számos kutatás foglalkozik a kínai holdújév eredetével. Az egyik feljegyzés szerint az ókorban egy rendkívül mérges, Nian nevű szörnyeteg minden év utolsó napján házról házra járt, hogy megegye az embereket.
Egyszer, amikor megérkezett az egyik faluba, két fiúval találkozott, akik éppen azon versenyeztek, hogy ki pattogtatja hangosabban az ostorát. Nian az ostorpattogás elől egy másik faluba menekült, ahol egy parasztház udvarán piros ruha száradt. Nian nem tudta, hogy mi az, de a szín elijesztette. A harmadik faluba érkezve egy fényesen kivilágított parasztházat látott. Az erős lámpafény annyira bántotta a szemét, hogy innen is elmenekült.

Az emberek ezekből arra következtettek, hogy Nian fél a csattanástól, a piros színtől és a fénytől. Védekezés gyanánt tehát elkezdtek petárdákat robbantani, lampionokat gyújtani és piros színű feliratokkal díszítették fel a házaik kapuját. Ez a szokás egyre inkább elterjedt, hagyomány és ünnep lett belőle.
Vélhetően innen erednek a kínai ünnepi szimbólumok. Aki nem hiszi, járjon utána… :)

S hogy miért most készült ez a bejegyzés?
Közeledik az év nyolcadik hónapjának 15. napja, azaz a Mid-Autumn Lantern Festival, mely a második legnagyobb ünnep. A város máris teljes díszben pompázik.
Közben kedden, azaz az év hetedik hónapjának 15. napján volt a Ghost Festival.
De ezekről majd külön bejegyzésben tudósitok részletesebben...

Amikor február 21-én megérkeztünk Saigonba, a TÉT ünneplése már befejeződött. Csupán a dekorációk nyomait láthattuk, illetve a bontásukat: