Talán már említettem, hogy hetente egyszer jár hozzánk Xuan takarítani.
Nem azért, mert olyan fene-nagy úri dolgunk van, hanem azért, mert itt ez a legtermészetesebb.  Az itt élő nyugatiaknak ez szinte kötelességszerűen hozzá tartozik az életvitelükhöz (na jó, van akinek tényleg úri kedvből).

Már csak azért is, mert olyannyira keveset kérnek a takarítók, olyan olcsó a fizikai munkaerő, hogy inkább ezt is a jótékonysági kiadásaink között tartjuk számon.
Ebben a megvilágításban inkább természetellenes, hogy hozzánk hetente csak egyszer jön. Más, „normális” nyugatiaknál többnyire napi szinten ott van a segítség, aki mos, főz, takarít, bevásárol.

Mi imádunk lejárni a helyi piacra, élvezzük a hangulatát, a földön hatalmas alumíniumtálcákban kínált tengeri herkentyűket, friss zöldségeket, kevésbé friss sertés- és marhahúsdarabokat, az árusok között egyensúlyozó motorosokat (úgy vásárolnak, hogy le sem szállnak a járműről), a forgatagot.
Aztán persze egy-két órányi bóklászás és teljes hangzavar után nagyon jó hazajönni a csendes kis fészkünkbe.

A vásárlás során valahogy mindig kimarad a hús- és halféleségek beszerzése, többnyire gyümölcsökre teszünk szert, némi zöldségre, és persze rizsre. Azért senki ne aggódjon, eszünk (eszik Tamás) húst is rendesen, csak azt inkább a szupermarket megbízhatóbbnak értékelt hűtőpolcáról szerezzük be, természetesen kizárólag filézve, szeletelve, mócsingmentesen.

Viszont igazán örömmel várnék mindenféle ötleteket és recepteket az élő rákok és halféleségek elkészítéséről (csakis valami nagyon egyszerűt!), ugyanis a már messziről torokfacsaró szagot árasztó sertés-, marha-, és baromfihúsokkal ellentétben ezek valóban frissen, élőben kaphatóak, ezerféle változatban, a faj- és egyedfejlődés olyan példányaival, amelyeket emberi fantázia ki nem találhatna.

Borzalmasan szeretném a napi fogyasztásunkba beilleszteni, nyilvánvalóan anélkül, hogy órákig pikkelyezve vagy boncolgatva a gyomrom is felforduljon, és elmenjen a kedvem az egész főzéstől, sütéstől, pláne az ebéd-vacsora elfogyasztásától.

Visszatérve Xuan-ra, a vele való kommunikációnk nagyon érdekes. Mondhatni kimerül a köszönésben és a megköszönésben, meg a folyamatos és rém idétlen egymásra vigyorgásban.

Mondjuk, igazán nem feltételez különösebb nyelvérzéket a Xin chao (ejtsd szin csao, értsd hello, mint általános köszönés) valamint a cam on (ejtsd kam ón, értsd köszönöm) kifejezések elsajátítása.
Persze mind a kettőt kicsit másképp írják, furcsa ékezetekkel, de persze még mindig nincs vietnami karakter a gépemen…

Elvileg pedig éppen ezekből az ékezetekből lehet megtudni, hogy hogyan kell adott szót hangsúlyozni. Hogy a gyakorlatban én hogyan fogom ezt valaha is megtanulni, arra semmi ötletem nincsen.

Időről időre lelkesen belefogok a nyelvtanulásba, arra gondolván, hogy milyen aranyosan, szinte szexisen tud hangzani egy külföldi szájából otthon az „én kicsit beszél madzsar…” Hiszen megértjük, nem?
Mondjuk leírnom is szörnyű, hogy rátaláltam a közel egy évvel ezelőtti bejegyzésemre a nyelvtanulási ambícióimról, itt...  Azóta nem sokat fejlődtem:(

Szóval próbálkozom rendre, aztán hirtelen bevillan a hat tónusból álló – és ennek megfelelően hat értelmet jelentő - kiejtési sajátosság, és rögvest elmegy az önbizalmam. Mert mi van, ha én ilyenkor véletlenül azt találom mondani, hogy pl. „én kicsit lesz..ni vietnamit”?
Épp elég melléfogásos és amúgy elmondva viccesnek hangzó történetet hallottam már azon kevés itt élő nyugatitól, akik legalább némi hajlandóságot mutatnak a helyi nyelv használatára. S bár jókat nevettem a történeteken, nem feltétlenül szerettem volna a helyükben lenni adott szituációban :)

Mondjuk, most éppen sikerszériában vagyok, a héten kétszer is egyedül voltam vásárolni, és valahogy mindvégig automatikusan a vietnami nyelvtudásomat villantottam.
És kivételesen megértettek, válaszoltak is, és még én is értettem.
Nem csekély büszkeséggel töltött el a sok csodálkozó pillantás, amikor éppen azt az összeget vettem elő a pénztárcámból, amit kimondtak. Tehát semmi nem reménytelen, valami mégis ragadt rám, nem adom fel!

Tamás sem adta fel két hete a Xuan-tól kapott írásos üzenetet. Nevezetesen Xuan ceruzát ragadva magához, az íróasztalunkon lévő post it-re leírt egy mondatot. Tamás forgatta, nézegette, majd felhívta a házunk felelős menedzserét, hogy ugyan kérdezze már meg Xuantól, hogy mi az üzenete és fordítsa le neki.
Miután a mobilt kézből kézbe adták, menedzserünk csak zavartan nevetgélt, hogy „á, semmi, nem érdekes”. (Talán attól tartott, hogy valami intim kérdésbe trafált bele Xuan, sosem lehet tudni...)

Na persze, Tamást sem abból a fából faragták, aki csak úgy megmarad tudatlannak. Próbálkozott a google-fordítóval, de mivel a vietnami ékezeteket nem írta be, furcsa és értelmezhetetlen szókombináció lett a megoldás.

De miért is vannak vietnami barátaink és miért van saját külön saigoni skype-csoportunk, ha nem arra, hogy segítsenek? Megosztotta tehát a csoporttal, és hamarosan világossá is vált a megfejtés, miszerint Xuan azt sürgeti, hogy hol is van már végre Tamás felesége. (Kitartó olvasóink tudják, hogy ezúttal Tamás négy héttel előbb jött vissza az otthoni vakációról, mint jómagam.)

Ja, és természetesen az is kiderült, hogy ha másfajta ékezetekkel helyettesítenénk be bizonyos szavakat, akkor a kérdés egészen más értelmet nyerne… :)

Mindettől függetlenül már bőszen vizionálom azt a boldog időt, amikor frappáns mondatokban beszélek, és mindenféle jópofaságokat mondok majd vietnamiul.
És persze semmiképpen ne gondoljatok semmi olyanra, amit a tankönyvek az első oldalakon taglalnak, és aminek értelme is lenne a mindennapi kommunikációban – illetve itt mégsem.

Semmiképpen nem célom megkérdezni senki vietnamitól, hogy „mi az ön foglalkozása?” Minek is, hiszen látom, hogy mit árul az utcán…
Azt sem, hogy „hogyan tölti ön a szabadidejét?” Azt is látom. Éppen ugyanazt árulja késő este, éjszaka is, mint dologidőben.

A víziómban sajnos még nem jelent meg a dátum, hogy mikor is leszek képes jópofizni ezen a nagyon érdekes nyelven.

Úgyhogy most elmegyek meditálni, hátha az is megjelenik.
Meg hátha megszáll az ihlet, és elmélyülnek az eddig fellelt szavak, kifejezések....

Xuan Tamásnak írt üzenete itt olvasható. A pontos megfejtésért kisorsolunk egy vietnami párt ábrázoló hűtőmágnest... :)