Kaptam pár kérdést privát üzenetben az előző bejegyzésemmel kapcsolatban, hogy ha nem tettük bele a két nylonzacskóban vásárolt jégkockát az italos poharakba, akkor mit is kezdtünk velük...

A kérdések nyomán be kellett látnom, hogy talán ez tényleg nem mindenkinek érthető, és kétszeresen is hibáztam.

Egyrészről nem vettem figyelembe, hogy a blogolvasók egy része nem is emlékezhet azokra az őskori időkre, nevezetesen a hatvanas-hetvenes évekre, amikor még javában jártak a jegesek több magyarországi városban mindenfelé, összecsődítve a környéket a „Jeget vegyenek” kiabálással.
Amire a környező utcák apraja és nagyja összegyűlt, hogy hozzájusson a hatalmas jégtömbökhöz, betehesse a „jégszekrénybe” és lehűthesse a dolgokat, ami persze leginkább a „Kőbányai” és „Kinizsi” márkájú sörökre korlátozódott.
Az élelmiszerek tartósítását akkoriban még egészen más módon oldották meg, viszont a sörfogyasztók tábora igencsak megoszlott a két, lehetségesen beszerezhető márkát tekintve. De ez tényleg más és nagyon régi téma…

Másrészről arra sem gondoltam, hogy ha hűtőládát említek, ez a kifejezés nem lesz mindenkinek egyértelmű.
Pedig hogy is lenne az…

Tehát kicsit érdemes írnom az itteni helyzetről, ilyen szempontból is.
Vietnám nagy részét tekintve egy nagyon szegény ország.
Még a gazdasági központnak tekintett tizenvalahány milliós lakosú Saigonban is rengetegen élnek a létminimum alatt.

Mindemellett egyre erősödik egy komoly, fizetőképes vásárlói réteg, akik megengedhetik maguknak a nyugati technikai felszereltséget. És meg is teszik. Az első dolog, ami a legegyszerűbb vietnámi háztartásban is elsőként megjelenik, amikor már tehetik a beszerzését, az a televízió. És attól kezdve éjjel-nappal azt nézik.
A második pedig a hűtőszekrény.

Tehát az, a ma is teljesen természetes szokás, hogy kimérve vásárolják a jeget, messze nem azt jelenti, hogy nincs hűtőjük.
Először is, az utcai árusoknak folyamatosan szükségük van jégre, hogy a járdaszéleken üldögélve, üdítőt, gyümölcsöt, vagy bármit kínálva, mindig hidegen kínálhassák a portékáikat a vásárlóknak. Ott ülnek a kis székeiken, és mellettük van a hűtőládában a teljes árukészlet.

Másodszor, a vietnámi családok igen népesen laknak együtt, itt a legkevésbé sem jellemző az egy- vagy kétszemélyes háztartás. Sokkal inkább a tíz fő feletti. A vacsorához egyebek mellett leguritanak néhány sört. Úgy értve, néhány rekeszt…:)
Ezeket az asztal mellett elhelyezett hűtőládákban, jég között tárolják, nehogy már örökké el kelljen sétálniuk a hűtőszekrényhez…

Harmadszor itt bevett szokás, hogy a vendéglőkben nem csak az üdítőitalokba, de a sörbe is jégkockát tesznek. Ez úgy történik, hogy van egy felelős ember, akinek semmi más dolga sincs az étteremben, mint körbejárni az asztalok körül, kezében egy igencsak kétes tisztaságú, jégdarabokkal töltött műanyagvödörrel, és belepottyantani a poharakba egy-egy jókora jégdarabkát a vendégek poharába...

Negyedszer, és nem utolsósorban, itt vannak a hozzánk hasonló nyugatiak, akik bulikat, népes összejöveteleket rendeznek, és rettentően élvezik ennek a helyi szolgáltatásnak, szokásnak a lehetőségeit.
Adott egy hungarocellből készült, stabil hűtőláda, amit csak tele kell pakolni az elfogyasztásra szánt italokkal, és körbebástyázni az itt kimérve kapható jégdarabokkal.
Ami lehet egy hatalmas tömb, lehet közepes méretű jégdarab, és lehet kiskocka méretű, ahogyan mi is vettük.

A lényeg, hogy nincs többé gond a hűtőszekrény méretével, nem kérdés többé, hogy melyik polcra fér el még egy üveg pezsgő, vagy bármi más ital.
Telepakoljuk a ládát az üvegekkel, köréjük tesszük a jeget, és pár óra múlva minden ital éppen fogyaszthatóan kellemes hőmérsékletűre hűl.

A hűtőláda tartalma pedig csaknem kimeríthetetlen, értve ez alatt a fogyasztást is. Még nem volt olyan bulink, ahol kifogyott volna a készlet.  Az olvadozó jégdarabkák között másnap mindig felfedeztünk valami kibontatlan meglepetést….

Gondolhatná valaki ezek után azt is, hogy az egyik legjobb business Vietnámban jeget gyártani. Kereslet van rá bőven, ez igaz. De gyártó is, sajnos, erről az ötletről tehát lecsúsztunk…

A szemléltetés kedvéért lefotóztam a ládát, benne egy üveg magyar (!) pezsgővel, igy jól látszik, hogy van benne hely jócskán más üvegek számára. Persze sokkal mutatósabb lett volna, ha még szombaton délután, a teli ládát fotózom, de majd legközelebb...
Januárban, amikor visszajövünk, welcome partit tartunk :)