Vietnám, napfény, rizsföldek, nádkunyhó

Miközben magunk elé képzeltük az otthoni felzászlózott, diszbe öltözött, ünnepi Kis Hazánkat, mi ma délután egy holland faluban találtuk magunkat.

Szerencsére nem kellett hosszabb utazást tennünk – kedvenc vőm, Livius* szavajárását idézve – az „ügy” érdekében, mivel a Holland Kereskedelmi Kamara egyenesen Saigon központjában megteremtette számunkra, és persze még sokak számára az élmény lehetőségét.
Felépítettek itt egy mini falut, papírmaséból készült autentikus épületekkel, környezettel, jó néhány bocival. Ez utóbbiakat szinte kizárólag a "Dutch Lady" márka népszerűsitésére…

Így a Hollandia iránt érdeklődők egészen október 31-ig mindenféle program, étel-és italkóstolás részesei lehetnek. Ja, persze nem ingyen, ennyire azért nem promóciós a dolog :)
Mi konkrétan nyolcfalatnyi poffertjes-t ettünk, potom hatszáz forintnyi dongért. Ez palacsintatészta alapú puffancs-szerű falatka, frissen sütve, vajdarabbal és porcukorral meghintve.
Azt nem mondhatom, hogy nem ízletes, de azért egy nagyobb tepsi mákos-meggyes rétest most őszintén megvallva szívesebben beburkolnék. Persze, kizárólag a saját sütőmből…
Kicsit kevesebbe is kerülne :)

A szórakoztató események soráról inkább beszéljenek a fotók.

Illetve vannak fotók, amiket nem tudok bemutatni.
Itt is, éppen úgy, mint számtalanszor, valamilyen esemény kapcsán, egy csomó vietnámi fiatal kért meg bennünket, hogy fotózkodhasson velünk közösen. Ezek a felvételek az ő gépeikre kerültek.

Szabályosan sztárként kezelnek bennünket, vagy nem is tudom, hogyan…
El nem tudom képzelni, hogy amikor bemutatják a velünk készült közös fotókat az ismerőseiknek, mit mondhatnak.
„Találkoztunk furcsa idegenekkel”, vagy
„Két fura alak is ott volt egy másik bolygóról”.
Mindenesetre mi örömmel állunk a kamerájuk elé. Bár az általuk rendszeresen felmutatott, az örök mosolyhoz kapcsolódó, mutató- és középsőujjukkal formált „V” jelet még nem igazán sikerült a magunkévá tennünk...

És akár az előző bejegyzéseim gondolatmenete kapcsán eléggé komolyan elgondolkodtunk: miért is ne lehetne itt pár hétre egy magyar falut létrehozni?
Ezt mi is tudnánk…. Biztosan!

*Mondjuk, az igazsághoz nagyon hozzátartozik, hogy mindössze egyetlen vőm van. Viszont tényleg a kedvencem….
 

A holland falu bejárati kapuja:

Mintha Hollandiában lennénk. Szélmalom

Rembrandt festmény. Az arcodat adhatod hozzá...  Nekem sok(k), de a vietnámi fiatalok nagyon élvezték.

És  mindez hátulról: Jól mutatja, hogy a hollandok nem igazán vették figyelembe a vietnámi méreteket.... :)

Napraforgók, nem csak az én kedvemért:) Ezt pedig a gyerekek élvezték nagyon....

Poffertjes falatkák

Csodájára járt a nép, hogyan is készül a holland fapapucs

Játékos verseny gyerekeknek. A főnyeremény többnyire mindössze egy szórólap volt :)

A "Ha én hollandnak születtem volna" gondolat jegyében számosan magukra öltötték a népviseleti ruhákat

Papirból készült óriásbocikat lehetett megfejni.

Zene is volt a javából...