Kis késéssel tudok ismét jelentkezni.
Indulásom előtti napon nem volt netünk, mert az építkezés közben elvágtak a közelünkben egy vezetéket.
Aztán meg nem tudtam bedugni a laptopom vietnámi csatlakozóját Balázséknál a konnektorba. Végre, minden rendeződött.

És jelentem, szerencsésen megérkeztem Budapestre.
Máris teleszívtam magam babaillattal, szeretettel:)
Hogy Ábel mennyire gyönyörű és tökéletes kisbaba, arról ugyan oldalakat tudnék írni, de nem teszem.

Most szünetel a blog egy ideig. Hisz más Ábel, és más, amiért a bejegyzések születnek.
Szeptember 26-án visszatérek…

Vietnámiul köszöntem el a saigoni reptéren is, s most Tőletek is: Hẹn sớm gặp lại bạn. 
Azaz, viszlát, hamarosan. Már, ha így kell mondani egy határőrnek vagy a blogolvasóknak. Remélem, ezt nem csak a nagybátyámnak vagy az ükapámnak kellene így mondanom…:)