Tegnap – szokásunktól eltérően – napközben vetettük be magunkat a forgatagba. Felhősen indult ugyanis a reggel, gondoltuk, jó lesz sétálni a hűs levegőn. Persze, kinek mi a hűs? Itt ez azt jelenti, hogy olyan 33 fokra zuhant a hőmérséklet…

Pár perccel később persze kisütött a nap, így sikerült verejtékben úszva végiggyalogolnunk a várost. Nagyon flottul beszereztünk Tamás laptopjához egy új akkumulátort. Kicsit félve mentünk be a boltba, és nem lepődtünk meg, amikor azt mondták, hogy meg kell rendelniük. Azon már sokkal inkább, amikor a „Mikor jöjjünk vissza?” kérdésünkre azt válaszolták, hogy húsz perc múlva. És tényleg ott volt húsz perccel később, motoros futár hozta! Ráadásul csaknem fele áron, mintha otthon vettük volna.

Az eredményes vásárlást követően egy gyönyörű parkon átsétálva közelítettük meg a centrumot. A készült fotók azt is jól igazolják, hogy nem minden állat vált ki belőlem irtózást. Sőt, félelmet sem:-)

Két kisebb kiállítást néztünk meg. Az egyik valójában egy új, nyitott stúdió különböző művészek, tervezők, építészek számára, akik felváltva alkothatnak a csupa üvegfalú teremben, s kiállíthatják a munkáikat. „A window until the rains come” címet viseli a kezdeményezés.

Utána a szintén nem túl nagy „Work” fotókiállítást látogattuk meg. Fiatal fotósok féléves munkájából válogatták össze az anyagot, akik vietnámi munkásokról készítettek felvételeket. Volt pár érdekes fotó, de azért összességében többet vártunk tőle.

Közben beültünk a Phó 2000-be, ahol Tamás végre ismét ehetett egy finom vietnámi levest (a phó levest jelent magyarul). Csak abból gondolom, hogy finom volt, mert elég jóízűen ette J

Elsétáltunk az itteni kis Liszt Ferenc térre is, a már ismert The Refinery pub-ba, elsősorban azért, hogy beszerezzük a helyi megjelenésű angol nyelvű tájékoztató magazinok márciusi számát. Több fajta is létezik, nagyon színvonalas, igényes kivitelű lapok, A4-es méretben. Valójában ezek helyettesítik az otthoni Pesti Est-et, tele vannak információkkal, eseményekkel, színes hírekkel, és persze ugyanúgy ingyenesek.

Átmentünk a szomszédos borboltba is, aminek a honlapját Tamás előzőleg megnézte. Egy ausztrál házaspár üzemelteti, természetesen javarészt a hazájukból importált, minőségi borokat árulnak. Nagyon kedves kis üzlet, még kedvesebb a tulajdonosnő, hosszasan elbeszélgettünk. Öt éve érkeztek Vietnámba és elég jól bejött nekik ez a vállalkozás. A vevőkör nyilvánvalóan az expat-ekből tevődik ki. Már csak az árak miatt is.

Séta közben elkaptam néhány életképet. Egy építkezésen egy bedőlt markolót. Láthatóan nem nagyon viselte meg a munkások idegzetét, nyugodtan ücsörögtek mellette :

Két férfit, amint hatalmas művirágcsokrokat rögzítettek a motorjukhoz. Nem vártuk meg, hogy hogyan tudnak elindulni. Tudtuk, hogy sikerrel megoldják: 

És egy kis boltot, széles pálinkaválasztékkal. Ízletes ágyaspálinkák :-)

Hazafelé útba ejtettük a supermarketet a szokásos heti nagybevásárlásra.  Kissé elcsigázva érkeztünk haza, de gyors frissítőzuhany után lelkesen jöttünk fel a teraszra a laptopjainkkal. Szorgalmas munkába, aktív kommunikációba lendültünk szerte a világ felé. Nagyon szeretünk itt lenni a teraszon, este különösen, amikor kellemesen elviselhetővé hűl a levegő és némi széljárás is megindul idefent.

Ez az este azonban horrorba fordult. Az én számomra legalábbis.
De ez majd egy másik történet…