Nagy izgalommal készültünk a tegnap este megrendezett STING (Saigon Tourism Industry Network Group) karácsonyi partijára.
Előtte azonban még komoly erőpróbának lettem kitéve. Hétfőn megkeresett egy ausztrál, hogy szeretné a tanácsomat kérni. Leleveztem vele, hogy kedden délután szívesen meghallgatom kedvenc helyemen, a Refinery-ben, egy kávé mellett.
Ha valaki próbált már beszélgetni olyan ausztrállal, aki vélhetően valahonnan vidékről érkezett, és ráadásul az a rendkívül laza típus, aki a széken hátradőlve, a szokottnál is elkentebben harapja el a szavakat, mintha csak az arcizmait féltené a túlzott megerőltetéstől, megérti, hogy mitől izzadtam le a beszélgetés végére.
Igencsak megbántam, hogy a légkondis belső terem helyett a kinti, hangulatos kerthelyiséget javasoltam. Nem sokat segített a jegeskávé sem (Ca Phé Sua Da), pedig igazán jócskán telenyomták jéggel.
Fogalmam sincs, hogy hogyan sikerült végül egy és negyedórásra elnyúlnia a társalgásunknak, annyi bizonyos, hogy nagy megkönnyebbüléssel fogadtam Tamás telefonhívását ¾ 6-kor, miszerint kint vár a bejáratnál.
Gyorsan búcsút vettem kiváló társalkodó-társnak semmiképpen nem nevezhető újdonsült ismerősömtől és Tamástól azt kértem, hogy most legalább negyed órát sétáljunk és beszélgessünk végre magyarul, mielőtt a partihoz csatlakoznánk. Mondjuk ez a csevegés leginkább „bocs, nem hallom, amit mondasz, akkora itt a zaj” jellegű mondatokkal volt tele, Saigon utcái ugyanis alapvetően sem alkalmasak beszélgetős andalgásra, csúcsforgalom idején pedig végképp nem.
Ideje volt tehát, hogy csatlakozzunk a partihoz, melyet a „Pacharan” spanyol étteremben rendeztek, annak is a negyedik emeletén. Havi rendszerességgel járunk hasonló összejövetelekre, hogy aztán a végét várva, zúgó fejjel távozzunk…
Mostani izgatottságunknak az volt az oka, hogy a PanoGraph a felajánlott fődíj értékével kapásból a rendezvény főszponzora lett. Gyakorlatilag a fődíjat adtuk, amely egy ezer dollár értékű hotel virtuális túra.
Kíváncsian vártuk, hogy ki lesz a szerencsés, főként, hogy az ország melyik részéből érkezik...
Amikor beléptünk, annak rendje és módja szerint mi is beledobtuk a névjegyeinket a gyűjtőtálba, majd elvegyültünk a tömegben, szocializációs céllal.
Találkoztunk néhány ismerőssel, meg persze egy csomó idegennel, akiket most már szintén ismerünk:)
Kellemes beszélgetésekkel, finom borozgatással és csípős szendvicsfalatkákkal telt az este fél kilencig, amikor is végre megkezdődött a nagyon várt tombolasorsolás. A nyeremények között többnyire különböző céges pólók voltak, illetve öt szálloda ajánlott fel ingyenes vendéglátást, valamint fődijként szerepelt a virtuális túra.
A virtuális túrát egy olyan vietnámi tulajdonú hotelcsoport nyerte, akiknek országszerte vannak szállodái. Hogy melyiket kell ezek közül megfotózni, az a jövő kérdése. Az érdemi munka úgyis januárra marad, hiszen két nap múlva búcsút intünk egy időre Vietnámnak és hazafelé vesszük az útirányt.
Igazi hab a tortán, hogy jómagam a Vung Tauban lévő Imperial Hotel voucher-ét nyertem, mely a Premium Deluxe Room-ban való vendégeskedésre jogosít, két főre. Április végéig beváltható, tehát bőven lesz alkalmunk ismét a tengerben lubickolni :)
Amúgy időközben megtaláltuk azt az éttermet, ahova a múltkori tombolán nyertem az étkezési jegyet. Koreai. Búcsúképpen holnap tehát átadjuk magunkat a koreai gasztronómia örömeinek.
Holnapután pedig irány a repülőtér!
Most nehezen tudna bárki is meggyőzni arról, hogy az élet nem egy habostorta….
Tamás cége a főszponzorok sorában ... |
A bárpultosok nem unatkoztak.... |
Partirészlet... |
Partirészlet kettő... |
A virtuális túra boldog nyertese.... |
És az Imperial Szálló még boldogabb nyertese :) |
Hozzászólások