Online Pszichológus

HTML

Online Pszichológus

Vietnám, napfény, rizsföldek, nádkunyhó

Utazások Ázsiában, élet Vietnámban, kalandok és komolyságok. Mindez egy pszichológus tollából, fűszerezve és fotókkal illusztrálva.

Egy pszichológus naplójából

Szeretném figyelmetekbe ajánlani másik blogomat, mely pszichológiai témákat tartalmaz. Élethelyzetekről, sorsokról, mindennapokról írom le a gondolataimat. Minden érdeklődőt szeretettel várok!

Hozzászólások

Vung Tau-i élmények korábbról

2010.07.29. 18:16 Sun Flower

Májusban, közvetlenül a hazautazásunk előtt már eltöltöttünk négy napot Vung Tauban. Arról a négy napról azonban még nem volt időm beszámolni, hiszen hol napoztam, hol a várost jártuk.
A hazaérkezést követően pedig sokkal-sokkal jelentősebb események ragadtak magukkal. Úgy is, mint készülődés, sajtos rudak és krumplis pogácsák ipari mennyiségben való sütése, és persze a legeslegfontosabb: Ibolya és Balázs Nagy Napja :) 

Most itt az alkalom, hogy pótoljam a hiányt és pár mondatot írjak a májusi napokról.
Megjegyzem, nem feltétlenül vagyok büszke a történtekre, de (szinte) sosem titkoltam a gyengeségeimet. Ezért most is megosztom.

Elsődleges célom akkor az volt, hogy szép barnára süljek. Úgy gondoltam, jól fogok így majd mutatni a halványlilás-rózsaszínes örömanya-ruhámban...

Ennek megfelelően a délutáni megérkezést követően azonnal lehuppantam az első nyugágyba és türelmesen vártam az eredményt. Az egész négy napban nagyon erősen fújt a szél, s ilyenkor, mint tudjuk, kevésbé veszi észre az ember a leégést.
Alig egy óra múltán felmentem a szállodai szobánkba, lezuhanyoztam, sétáltunk egy nagyot a városban, vacsoráztunk.
Amikor hazaértünk, Tamás aggódva nézte a pirospozsgás bőrömet. Semmi baj, nyugtattam, ez holnapra bebarnul. Így is lett, ezért másnap megintcsak bátran kifeküdtem a napra másfél órára. És harmadnap délelőtt ismét.

Addigra azonban már jócskán főtt rákra kezdtem emlékeztetni. Igaz, sötétbarnás főtt rákra.
Egy vietnámi ember fürdött a tengerben, élvezte a hullámokat, s ugrándozás közben vagy fél óráig hevesen integetett, hogy menjek be én is és bukjak le a víz alá. Mivel nem reagáltam, egyszercsak kijött a vízből és rendkívül keményen bökdösni kezdte a vállamat, miközben ordibált. Ekkor sem reagáltam semmit, csak halkan, magyarul mondtam pár mondatot, de azokat most inkább nem írom le…. 
Erre visszaindult a tengerbe, a kezébe vett nedves homokot, golyókat gyúrt belőlük és elkezdett megdobálni. Kissé kétségbeesve néztem körül: mindenütt vietnámiak, mind napernyő alatt, békésen eszegettek, beszélgettek. Na, ezek nekem biztosan nem fognak segíteni, hiába is kiabálnék :(

Úgy döntöttem, hogy mára eleget napoztam. A hotelben pedig Tamásnak igencsak felháborodva meséltem el, hogy inzultáltak :)
Pedig pontosan tudtam, hogy a férfi csak a napozás veszélyeire akart figyelmeztetni. Mint ahogy Tamás is.
De a makacsságomnak – miszerint én barna bőrű vagyok, világéletemben minden nyarat végignapoztam és soha nem égtem le – az lett a végeredménye, hogy három nap múlva rojtokban jött le rólam a bőr. Csak a kozmetikusom ügyességének köszönhető, hogy nem foltosan kellett végigcsúfoskodnom az esküvőt...
Na, azóta óvatosabb vagyok. Tudom, hogy erős szélben, a tenger mellett a napsugarak másként dolgoznak...
 

 Motort béreltünk., s ezzel átestem a rettegett tűzkeresztségen. Nem is olyan félelmetes...
 
 
 ... sőt, kifejezetten élveztem :)
 
 Hangulatos étterem meseszerű elemekkel
 
 A város adottságai miatt nagyon fontos stratégiai szerepet töltött be a háború idején, hiszen a hegytetőről messze ellátni. Felmotoroztunk a világitótoronyhoz, ahol a mai napig is láthatóak a védelmi épitmények.
 
 Vung Tau hegyes-dombos város. Az egyik hegyén csodálatos katolikus park épült, templommal, bibliai jeleneteket mintázó szobrokkal. Szűz Mária mind közül kimagasodik
 
 A másik hegyen gigantikus Jézus-szobor. Itt még csak távolról szemléltük
 
 "Az utolsó vacsora" szoborba formázva
 
 Gyönyörűen gondozott park, lélegzetelállitóan burjánzó növényzet
 
 Visszaút Saigonba szárnyashajóval. Álmodozva vártam, hogy 20 órával később Ferihegyen ismét magamhoz ölelhetem végre a Gyerekeimet...
 
 Saigon egyik új látványossága, a Phu My-hid. Itt még csak hajóról, alulról néztem. És messze nem sejtettem, hogy pár héttel később éjjel-nappal láthatom felülről, az ablakunkból :)

 

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://bencsikandrea.blog.hu/api/trackback/id/tr302185489

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bldo 2010.07.30. 11:22:20

Kell valamilyen (hivatalos) papír a motorbérléshez (nemzetközi jogosítványra vagy hasonlóra gondolok)? Erősen tervezem, hogy legközelebbi ottjártamkor én is kipróbálom a motorozást, első körben valami kevésbé forgalmas helyen (Nha Trang vagy Mui Ne például remek tanulóterepnek tűnt nekem, a nagyvárosokhoz képest egészen gyér forgalommal).

Sun Flower 2010.07.30. 21:22:52

@blackdogone: Mi Tamás barátjának a segitégével béreltük, Pontosabban a vietnámi felesége adta le a személyijét. De anélkül is lehet bérelni számtalan helyen. Nem kell nemzetközi jogositvány.
Való igaz, kisebb városokban kell elkezdeni, ahol nincs akkora forgalom...
Vung Tau-ban még én sem féltem....:)

bldo 2010.08.02. 12:39:04

@Sun Flower: Köszi szépen, vietnami ismerősök vannak bőven, egészen közeliek is, így biztosan nem lesz gond.
süti beállítások módosítása