A munkáim miatt némi lemaradásban vagyok a blogírással, sajnos.

Dávid búcsúpartijáról is csak egy hét távlatából tudok írni.

Dávid két év vietnami tanítás után Pekingbe megy, és múlt szombaton igazán illően elbúcsúztattuk, egy fergeteges parti keretében kívántunk mindenféle jót a jövőjére vonatkozóan.
Igazi multikulturális összejövetel volt, bár sokkal kevesebben voltunk, mint Dávid szerette volna.

Ez a váltás időszaka minden szempontból Saigonban, és gondolom, nem csak itt, minden olyan helyen, ahol külföldiek dolgoznak.

Mivel rengetegen költöznek, itt most egyrészről tele vannak a fórumok kiárusítandó tárgyak, lakberendezési dolgok akciós hirdetéseivel, másrészről a tanév végeztével máris nagyon sokan visszautaztak az anyaországukba. Vagy vakációra.

Emiatt is voltunk a vártnál kevesebben Dávid buliján, de azért így is összejöttünk vagy harminc-negyvenen. És ebből legalább tízen voltunk magyarok.

A kezdeti beszélgetős szakaszt követően magyarokként - a magunk sajátságos temperamentumával - meglehetősen uraltuk a terepet. Sorra letöltöttük a Youtube-ról a – természetesen többnyire magyar - kedvenc dalainkat, gyakorlatilag széttáncoltuk magunkat hajnalra.

Egészen addig, amíg Dávid azt nem mondta napfelkeltekor, hogy sajnos be kell fejezni a partit, mert az utolsó saigoni napján még várnak rá elintézendő dolgok.

Szép volt a búcsú, még akkor is, ha sajnálatosan nagyon fogyunk, mi itt, saigoni magyarok…:(