Amióta visszajöttem, eléggé eseménydús az életünk.

Kedden ismét találkoztunk Ngiaval, az itt meglelt vietnami baráttal.
Napközben felvetette, hogy találkozzunk a kerületünkben lévő Boomerang nevű kocsmában este hatkor. Megnézve a Boomerang honlapját, messze nem egy kocsma képe állt össze bennünk.
Amire a tömör válasz ennyi volt „ kocsma az”. Mindez a levelezés persze magyarul zajlott…

A Boomerang tényleg nem kocsma magyar viszonylatban, ausztrál alapítású lévén inkább átmenet az étterem kategóriába, de azért jó kis söröket ittunk, és legfőképpen jól elbeszélgettünk.

Másnapra Ngia mindjárt megszervezett nekünk egy találkozót, Tamást népszerűsítendő, ami nagyon jól is sikerült, a partnert lenyűgözték Tamás bemutatott munkái. Hogy aztán mi lesz ebből hosszútávon, az tényleg a jövő zenéje….

Nem szoktam minden saigoni partiról írni, amin részt veszünk, főleg azokról nem, amik felejtősek.

A pénteki esténk szerencsére nem az volt. A saigoni Fine Arts Museumban rendezett a Victoria szállodalánc egy koktélpartit abból az alkalomból, hogy kicsit átalakultak a tulajdonlási viszonyok.

Ami miatt nagyon szeretek elmenni ezekre a partikra – ellentétben az otthoniakkal -, hogy ezek messze nem a szokásos smiling-partik. És még az sem baj, ha nem vagy kisestélyibe öltözve...
Simán vannak résztvevők farmeresen, hátizsákosan. Amúgy is, Vietnamban minden a fiatalokról szól. Ami érthető, amikor egy olyan országban élünk, ahol az átlagéletkor 35 év alatt van.

Nem lehet csodálkozni azon sem, hogy az egyetemről kikerült friss diplomások azonnal felelős pozícióba kerülnek. Ezért mindig félig olyan, mintha valami diák-összejövetelen lennénk.
Persze csak félig, a másik felében bőven ott van a korosztályunk.
Igazán kellemes esténk volt, régi és új ismeretségekkel.

A szombat este újabb élményeket hozott.
Kaptunk a hanoi követségről egy levelet, hogy európai filmfesztivál zajlik Saigonban, melyen a „Kaméleon” cimű magyar film is bemutatásra kerül, kétszer is.

Annyit tudtunk, hogy a jegyek ingyenesek, de idejekorán be kell szerezni.
Aztán azt is, hogy itt élő honfitársaink két nappal korábban már hiába is próbálkoztak, minden jegy elkelt.

Jómagam úgy voltam a helyzettel, hogy azért ahova eddig igazán be akartam jutni, többnyire sikerült...
Meg úgy is, hogy mi már láttuk ezt a filmet Tamással anno otthon, legfeljebb beülünk valahova egy jót beszélgetni.
Ennek megfelelően kezdett összeszerveződni a magyar társaság. A film kezdetére különböző okok miatt sajnos csak hatan maradtunk. Viszont kiderült, hogy a „nyugatiak” számára természetesen jegy nélkül is szabad a belépés :)

Otthoni mozizási szokásaimnak megfelelően mindjárt beszereztem egy adag pop-cornt, és kényelmesen elhelyezkedtünk első vietnami mozi élményünket várva.

Ami pillanatokon belül összekapcsolódott azzal az ízlelésemmel, hogy a pop-corn itt nem sajtos, nem is sós, hanem cukrozott. Mintha csak zi-zit ropogtatnék. Amivel persze nincsen semmi baj, csak éppen nem arra az ízre számítottam.
Azért elropogtattam a teljes adagot, valahogy hiába kínáltam körbe, senki nem kért belőle…

A filmet megnézni viszont másodszor is jó volt, és még jobb volt észlelni, hogy a vietnami nézőközönség veszi a humort, a fordulatokat.
A végén megtapsolták a filmet :)

Amúgy teltház volt, tele fiatalokkal, ami megint csak sokat elárul arról, hogy van itt jócskán érdeklődés Magyarország iránt....

A film után kerestünk egy sörözős helyet – az én tipikus vietnami kommunikációmmal. Miután elsétáltunk az első sarokig, és téblábolva nézelődtünk, megláttam egy kedvesen mosolygó fiút.
„Bia” (értsd sör vietnamiul), mondtam neki jelentőségteljesen, ívó mozdulatokat is utánozva, hátha nem érti a kiejtésemet :)
Amire a következő mellékutcára mutatott.
Itt tényleg találtunk kellemes kiülős helyeket, letelepedtünk az egyikben a már megszokott óvodaméretű műanyagszékekre, és potom 150 ezer dongért (kevesebb, mint ezerötszáz forint) legurítottunk négyen 15 üveg sört. Na, jó, ezek kis üveg sörök voltak, de akkor is nagyon olcsó:)

Közben jót beszélgettünk, álltuk a fényképezkedés helyzetét a helyiekkel, akik számára eléggé újdonságszámba ment az ottlétünk.
Különösen a szőke Bea aratott nagy sikert, és csak remélni merjük, hogy a mobiltelefonokkal készült fotók nem kerülnek fel a facebookra:)
 

Sorry, de eléggé rosszul sikerültek a képeim. Azért mégis felteszem... Ez itt a Victoria Hotel partija, ahol lelkes fiatalok szórakoztattak a mixerelős bűvészmutatványaikkal. Tényleg ügyesek voltak.

A Fine Arts Museum meg tele van régiségekkel. Stílusosan, Tamás, egy korabeli fényképezőgéppel

Megpróbáltam lefotózni a filmfesztivál plakátját. Talán kiolvasható a programból a magyar "Kaméleon" című film - középtájt

És nem mellesleg, tegnap, május 22-én voltak a vietnami választások. Többek közt ilyen autók álltak egy nappal előbb, útra készen minden választási körhely előtt. Tegnap lementünk a közelünkben lévő választási helyre, de nem engedtek fényképezni:( Így nem tudom fotókkal dokumentálni. Viszont leírni: zászlók, transzparensek mindenütt, és persze mozgalmi zene egész nap a hangszórókból. Meg beszédek is, de azt sajnos nem értjük...