Miután Dávid és Anikó szerencsésen landolt Saigonban, áttaxiztunk Velük szerte a városon.
Gyors ellenőrzés, a lakásunk éppen olyan, amilyennek Skype-on és fotókon korábban láthatták, kaptak egy-egy adag magyarosan készült, de azért hamisítatlan saigoni mustáros sertésszeletet, rizzsel és ecetes salátával, és természetesen koccintottunk is a viszontlátás örömére, majd nekivágtunk közelebbről is bemutatni a város esti-éjszakai életét.

Legnagyobb meglepetésünkre a város olyan szinten volt csendes, ahogyan azt mi még sohasem láttuk. Nem győztünk szabadkozni, hogy ez még a Holdújévhez kapcsolódó visszavonult élet utórezgése, és nyugtatgattuk őket, meg persze magunkat is, hogy hamarosan visszatér az általunk beharangozott nyüzsgő, motorosoktól és mindenféle utcai árustól zajos, megszokott városkép.

Jókora séta során megmutattunk pár óra alatt mindent, amit lehetett. Még Apo-ba is elmentünk, (erről az elhíresült helyről lásd korábbi bejegyzésemet), de csalódásunkra, ott sem a megszokott tömeg fogadott.
Az est zárásaként a Saigon folyó partjához vettük az irányt. Így legalább a vietnámi sünikkel és csótányokkal való első találkozás nem szenvedett csorbát…:)

Másnap a bőséges reggeli után az optikusnál kezdtünk, ahol már törzsvevőként fogadtak bennünket és a szokásos metakommunikációs módon lejeleltük, hogy Dávidnak sötétített lencséjű szemüveget szeretnénk készíttetni.

Ezt követően körbevezettük a Fiatalokat a piacon, hogy legalább vizuálisan kapjanak némi kóstolót a többutcányi hosszúságban árusított földi és tengeri finomságokból.

Nyilvánvalóan a saigoni buszos élményből sem maradhattak ki, amellyel a kínai negyed, Cho Lon felé vettük az irányt.
Kellő ámuldozás után elbuszoztunk a War Remnants emlékmúzeumba, ami ugyan lehangoló, de Vietnám történelme szempontjából kihagyhatatlan.

Mire a múzeumból kijöttünk, végre kezdett a saigoni késődélutáni forgalom is jellegzetesebb képet mutatni.
Betértünk egyik kedvenc helyünkre, a BBQ Gardenbe, nem csak megpihenni, de végre igazi vietnámi ízeket kóstoltatni. Bejött….:)

Sikerült új erőre kapni, és még egy hatalmas körsétát tettünk a városban.
A nap során kicsit szomorúan vettem tudomásul, hogy mennyi mindent szeretnénk még megmutatni, de sajnos, nem mindenre lesz idő...
Persze, az nem kérdés, hogy nagyon élvezik az itteni életet, és hogy élményekkel telve érkeznek majd haza.
Ma reggel érzékeny búcsút vettünk, igaz, ezúttal csak két napra, amelyet a Mekong-deltánál töltenek...

Örömteli megérkezés :)

Reggeli séta a közeli piacon

Cukornád, kókuszlé

Városnézés vidám hangulatban :)

Pagoda előtt

BBQ vacsora

Hindi szentélyben