Online Pszichológus

HTML

Vietnám, napfény, rizsföldek, nádkunyhó

Utazások Ázsiában, élet Vietnámban, kalandok és komolyságok. Mindez egy pszichológus tollából, fűszerezve és fotókkal illusztrálva.

Egy pszichológus naplójából

Szeretném figyelmetekbe ajánlani másik blogomat, mely pszichológiai témákat tartalmaz. Élethelyzetekről, sorsokról, mindennapokról írom le a gondolataimat. Minden érdeklődőt szeretettel várok!

Hozzászólások

Saigoni optikus

2011.01.31. 23:17 Sun Flower

Az persze nem véletlen, hogy csak nagyon kevesen látnak engem szemüvegben. Alapvetően kontaktlencsét viselek az éleslátás érdekében, és csakis kizárólag itthon teszem fel az okulárét, amikor már tudom, hogy nincs külső program. Magyarán szinte csakis itthoni tévénézésre használom.

Szerencsétlen régi szemüvegem azonban jócskán meggyűrődött, mivel annyira utálom ezt az egész szemüveges-létet, hogy még egy tokot sem voltam képes vásárolni a számára. Emiatt eldeformálódott, és leginkább dupla képeket közvetített a külvilágból azon ritka alkalmakkor, amikor egyáltalán feltettem.

Novemberben, buszozós kalandjaink közepette felfedeztem egy optikai üzletet, itt Saigonban, ahol éppen 50 százalékos akcióban kínálták a kereteket.

Be is mentünk Tamással, és hosszasan válogattam a kínálatból. Az optikus egy szót sem beszélt angolul, ehhez képest nagyon sikeresen lekommunikáltuk a helyzetet. Komputerrel bemérte a látásélességemet, és adott egy árajánlatot, ami szerint kb. kilencezer forintért elkészülne a szemüvegem.

Persze, nem köteleztem el magam, hiszen annak megfelelően, hogy mennyire utálom a szemüveget, éppen ez az utolsó dolog, amire költeni szeretnék…

Úgy voltam vele, hogy megnézem még az otthoni árakat is, bár fogalmam sincs, miért gondoltam, hogy otthon ennél olcsóbban megúsznám.

Aztán jött az otthonlét, s hiába hat hét, sem időm, sem kedvem nem volt betérni az OFOTÉRT-hez.

Amikoris Balázsom egy nap boldogan hazaállított egy új szemüveggel. Szintén ritkán használja, főleg esti vezetésnél, de nagyon büszkén mutogatta. Potom harmincötezerért vette a kedvenc optikusunknál, az Attila úti valamikori szomszédunknál.

Szép, szép az a szemüveg, de az ára mélyen elgondolkoztatott.

Így, amikor két napja megláttam a piacunk sarkán lévő optikai üzletben az akciós feliratot, mégiscsak betértünk megtekinteni a kínálatot. Persze, itt sem beszélt egyik alkalmazott sem angolul, de ahhoz képest jól elmutogattuk, hogy új szemüveget szeretnék csináltatni.

Miután kiválasztottunk egy nagyon elegáns olasz „Christian” keretet (legalábbis ez van ráírva, mert hogy itt sosem lehet tudni, hogy mi a hamisítvány, leginkább azért szinte minden az), hamar előkerült az optikus fiú is, aki a komputer elé ültetett. Bemérte a látásélességemet, majd megmutatta a lencseválasztékot.

Miután döntöttem, a pénztárhoz vezetett, és udvariasan intettek, hogy foglaljunk helyet, a szemüvegem öt perc múlva készen lesz.

Minket éppen leginkább a bulinkkal kapcsolatos bevásárlólista foglalkoztatott, meg persze egyáltalán nem hittünk az öt perces elkészülésben, pontosabban elkönyveltük, hogy ázsiai öt percről lévén szó, jócskán van időnk, ezért kézzel-lábbal jeleztük, hogy mi most elmegyünk bevásárolni, de hamarosan visszajövünk. És amikor fél óra bevásárlás után visszatértünk, valóban ott várt a vadiúj szemüvegem, készen.

Kaptam hozzá ajándékba tokot, tisztítókendőt és egy üveg tisztítófolyadékot. És persze olyan hálával kísértek bennünket az ajtóig, mintha egy többmillió dolláros üzletet kötöttünk volna. Miközben összesen 930 000 dongot fizettem, azaz kevesebb, mint tízezer forintot.

Több oka is van annak, hogy ennek az eseménynek külön blogbejegyzést szántam.

Egyrészt sokan azt hiszik, hogy Vietnám elmaradott ország. Ebből is látszik, hogy mennyire nem az. Sőt, amellett, hogy használják a komputert, és minden mai technikát, valóban gyorsak és ügyfélcentrikusak. Otthon az Ofotért-nél legalább három napot kellett volna várnom a szemüvegem elkészülésére.

Másrészt a kommunikáció. Pár nappal a történet után, még mindig nem tudom, hogyan értettünk szót egymással, hogyan értettem meg velük, hogy új szemüveget szeretnék. De működött a dolog, és igen csekély vietnámi szókincsünket fitogtatva, „Chuc mung nam moi”, azaz boldog újévet köszönve búcsúztunk el, miközben a személyzet legmélyebb csodálata övezett bennünket.

Amúgy az árakhoz és a történethez tartozik, hogy ugyanazt az amerikai márkájú kontaktlencse tárolót, amit otthon is használok, itt éppen negyedáron tudom beszerezni. Maga a kontaktlencse pedig az otthoninak az ötödébe sem kerül. Pedig biztosan itt sem jótékonykodásból forgalmazzák....

Elegáns új szemüvegem lett:

 

4 komment

Címkék: emberek saigon optikus service

A bejegyzés trackback címe:

https://bencsikandrea.blog.hu/api/trackback/id/tr42629304

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zseezsee 2011.02.02. 23:50:31

de jó kis szemcsi:)
bár nem hinném, hogy többet hordanád, mint az előzőt.. csak ezúttal a tok fog hamarabb elhasználódni.:)

Sun Flower 2011.02.07. 17:47:47

@zseezsee: Már egyszer rajtam volt öt percig :)

Hungarysucks 2011.03.07. 12:04:04

Na hello, én is Cambodiában, Battambangban csináltattam szupi (és nyilván eredeti! :-) Chanel olvasószemüveget- ocsóé!!! :-)

Magyarországon minden elszállt, a napokban konstatáltam, hogy már a kaja is többe kerül, mint a U.K-ben!

Enjoy the sunshine and good life there! :-)

Sun Flower 2011.03.08. 13:00:16

@dókaági: Igen, elképesztőek az árak...
Gyertek hozzánk mielőbb, itt minden olcsó! Meg süt a nap... és jön ihlet az írásra is... :)
süti beállítások módosítása