Írtam már arról korábban, hogy éppen 60 évvel ezelőtt köttetett meg a diplomáciai kapcsolat Vietnám és Magyarország között. A kerek évforduló apropóján számos kulturális esemény részesei lehetünk.
Pontosabban lehetnénk, de a nagy részük Hanoiban zajlik, így a közel 1600 kilométernyi távolságra való tekintettel nem mindig tehetjük meg, hogy csak úgy odarepülünk.
Ezért is jelentett külön nagy örömet a tegnap Saigon belvárosában megnyitott kiállítás, melyen kilenc magyar képzőművész alkotásait láthatjuk öt napon keresztül.
Jóllehet a hivatalos megnyitó délelőtt 10 órakor – azaz munkaidőben – kezdődött, szép számú közönség jött össze.
Vietnámi részről Saigon város elöljárói, Do Van Thanh, hazánk tiszteletbeli konzulja, a Vietnámi-Magyar Baráti Társaság – azaz vietnámi karakterek híján nem kevés ékezeti hiánnyal: Hoi Huu Nghi Viet Nam – Hungary, Thanh Pho Ho Chi Minh ‒ vezetői, tagjai, korábban Magyarországon tanult vietnámi üzletemberek és még jónéhányan, akik egyszerűen csak kedvelik a mi kis Hazánkat, népünket.
Magyar oldalról megjelent Vizi László nagykövet, dr. Őry Csaba európai parlamenti képviselő, pár Vietnámban élő és dolgozó honfitársunk és természetesen nem utolsósorban maguk a művészek:
Bakos Ildikó szobrászművész, Balás Eszter szobrászművész, Balikó Emese videoművész, Barabás Zsófi festőművész, Ducsai Péter grafikusművész, Illényi Tamara festőművész, Molnár Kálmán tervezőgrafikus, Őry Annamária festőművész és Sárváry Katalin textilművész.
Aki rendszeresen olvassa a blogomat, talán már unja is a vietnámiak kedvességéről, állandó mosolygásáról és lelkes üdvözléséről szóló bejegyzéseimet. Pedig ezúttal különösen kitettek magukért, leírhatatlan szeretettel köszöntöttek bennünket. Mi pedig nem hogy nem unjuk, egyszerűen nem tudunk betelni tőlük…:)
A felénk áradó szeretethez tényszerűn annyit: művészeink vietnámi látogatásának költségeit a Magyarországon végzett vietnámi üzletemberek a magánvagyonukból finanszírozták.
A hivatalos megnyitót svédasztalos fogadás követte. Elvileg magyaros ételekkel. A gyakorlatban kicsit dominált a helyi fűszerezés. A pezsgő- és borválaszték azonban tényleg hamisítatlanul hazai volt. :)
Vasárnap magyar nap lesz, vetélkedőkkel, ételkóstolókkal. Természetesen ott leszünk és majd arról is beszámolok.
A saigoni Ifjúsági Ház bejárata, szívünket melengető plakáttal:
Amikor a gyülekezés perceiben felcsendült Koncz Zsuzsa hangján a „Mama kérlek…”, nem sikerült szárazon tartani a szemeimet. És még Zámbó Jimmy zenéje sem tudott igazán visszahozni a meghatottságból, egyszerűen elvarázsolt az, hogy Saigon közepén, egy Ifjúsági Házban magyar nyelvű zenét hallhatok:
Zene és tánc a tiszteletünkre:
A kiállítás ünnepélyes megnyitója, szalagvágás:
Hozzászólások