HTML

Vietnám, napfény, rizsföldek, nádkunyhó

Utazások Ázsiában, élet Vietnámban, kalandok és komolyságok. Mindez egy pszichológus tollából, fűszerezve és fotókkal illusztrálva.

Egy pszichológus naplójából

Szeretném figyelmetekbe ajánlani másik blogomat, mely pszichológiai témákat tartalmaz. Élethelyzetekről, sorsokról, mindennapokról írom le a gondolataimat. Minden érdeklődőt szeretettel várok!

Hozzászólások

Cao Dai Temple - kirándulás Saigonból

2010.08.31. 16:48 Sun Flower

Szombaton egy kicsit turistát játszottunk. Ez annyit jelent, hogy egy iroda által szervezett út keretében egész napos kiránduláson vettünk részt. Igazság szerint már hónapok óta terveink között szerepelt ez a túra, de valahogy mindig halasztódott.

A lelkesedésünknek megfelelően nem is annyira nehezen, de az idejekoránnál jóval korábban, hajnali hat órakor keltünk, hogy a nyolc órai buszindulást le ne késsük.
A városközpontba menet álmélkodva csodáltuk, hogy szombaton, ilyen korai órában is milyen élénk a forgalom, máris mindenki jön-megy, nyüzsög, intézi a dolgait, árulja a portékáit, szállítja a megvásárolt szekrény-méretű holmikat a kismotor hátsó ülésére kötözve. Ennél a szállítási módnál mindig bámuljuk, hogy hogyan maradnak fenn a dolgok és jutnak el a rendeltetési helyükre…:)

Mindenesetre szerencsésen elértük a buszunkat és kényelmesen elhelyezkedtünk. Valahogy nem is igazán gondoltunk bele, hogy a szervezett úttal milyen kötöttséget vállalunk. Hogy hosszú órákat töltünk a buszon megállás nélkül, hogy nem állhatunk meg az útszélen csak úgy egy-egy érdekesség láttán. Nem kalkuláltunk azzal sem, hogy a látványosságokat rohamléptékben kell megtekintenünk, magunkon érezve az idegenvezető folyamatosan rosszalló „gyertek már, ne nézelődjetek annyit” típusú tekintetét.

Amúgy az idegenvezetőnk egy köpcös, meglehetősen tekintélyes pocakkal rendelkező hatvanas úriember volt, aki folyamatosan lökte az általa szellemesnek tartott anekdotáit.
Na jó, elismerem, hogy némelyik tényleg vicces volt, időnként nagyokat nevettünk rajta. De nem bántam volna, ha egy kicsit nagyobb történelmi áttekintést ad, ha elmond néhány fontos tényt az úti célhoz kapcsolódóan. Persze, végtére is erre jó az internet, szerencsésen kellő felkészültséggel álltunk a nap elébe…

Elsőként egy fogyatékos embereket foglalkoztató kézműves műhelynél álltunk meg, ahol végignézhettük, amint végtelen türelemmel készítik a szebbnél szebb berendezési - és ajándéktárgyakat. A helyi boltban vásárolni is lehetett. Megjegyzem, ugyanezeket a tárgyakat lényegesen alacsonyabb áron be lehet szerezni a különböző saigoni piacokon…

Közeledik a hazalátogatásom időpontja, így szívem szerint minden kezem ügyébe eső dolgot felvásárolnék, de ezúttal visszafogtam magam és végül üres kézzel szálltunk vissza a buszba.

Kirándulásunk következő állomása Tay Ninh volt, amely a kaodaizmus központja, s egyben itt található a legnagyobb Cao Dai templom.
A kaodaizmus egy viszonylag új, vietnámi monoteista vallás, mely a három ázsiai vallást – az indiai buddhizmust, a kínai taoizmust és konfucianizmust – ötvözi a katolikus kereszténység tanításával. Az irányzat alapítója Ngo Van Chieu (1878-1932), akinek 1925 karácsonyának éjszakáján megjelent egy visszatérő szellem és felfedte, hogy ő nem csupán egy személy, hanem maga Cao Dai, a Legfelsőbb Lény. A kaodaizmus alaptételeit Chieu a látomásai alapján dolgozta ki.

Mindemellett a hívők Istent tartják a megalapítónak és Jézus, Mózes, Buddha és Lao Ce próféták mellett minden kor nagy gondolkodóját is magukénak vallják.
Napjainkban több mint négyszáz Cao Dai templom található Vietnámban, s bár a hívők száma nem éri el az általuk remélt hatmilliós közösséget, Kambodzsában, Franciaországban és az Egyesült Államokban is szép számmal vannak követőik.

A Cao Dai templomok jellegzetesen sajátos stílusban épültek, különleges, semmihez sem hasonlítható színvilággal, egyedi ornamentikával, színes állatfigurákkal díszített templombelsővel, oszlopokkal, mennyezettel.
Végignéztünk egy misét, majd megebédeltünk egy jellegzetes vietnámi, út menti étteremben.
Ezután Cu Chi felé vettük az irányt. Arról azonban másik bejegyzést írok…

 
 A Tay Ninh-i Cao Dai Templom homlokzata
 
 Templombelső szószékekkel és oszlopokkal, csillagos eget idéző mennyezettel
 
 Mennyezeti disz
 
 Gyülekeznek a hivők a misére
 
 A mise alatt szigorúan meghatározott alakzatban kell a hivőknek helyet foglalniuk
 A templom külső erkélyén
 És ami a templomlátogatás előtt volt: a kézművesműhely előtere
 Készülnek a vázák
 Mindenki elmélyülten dolgozik, mit sem törődve a turistaáradattal
 Elkészült disztárgyak minden mennyiségben


 

Szólj hozzá!

Címkék: vietnám temple dai cao tay ninh kaodaizmus

Online Pszichológus

A bejegyzés trackback címe:

https://bencsikandrea.blog.hu/api/trackback/id/tr752262078

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása