Vietnám, napfény, rizsföldek, nádkunyhó

Mint már utaltam rá, a napjaink mostanság sem igazán unatkozással telnek. Még ha nem is arról van szó, hogy reggel 8-tól este 8-ig egy irodában vagy különböző meetingeken kellene ülnünk nap mint nap, azért akad tennivalónk bőven. 
Csakhogy a mi irodánk éppen a lakásban van, ami persze azt is jelenti, hogy olykor már reggel 7-kor mailezgetünk (naná, hogy főként Tamás, nekem változatlanul nem nagy erősségem a korán kelés), és éjfélkor is alig hagyjuk abba. De hát így van ez, ha az ember más időzónában él. Végtére is mi választottuk magunknak...:)

A visszaérkezésünk óta igencsak érezhető volt a szabadságos időszak itt is. Ezt persze sem az utcák forgalmán, sem az építkezések lendületén nem éreztük. A motorosok száma semmit sem csökkent, a dudahasználatban is változatlanul szorgalmasak, a házak pedig az itt megszokott rohamtempóban épülnek évszaktól és akár zuhogó esőtől függetlenül.

A szabadság inkább azon érződik, hogy sokkal kevesebb a nyugatiak számára szervezett szociális összejövetel, azaz szünetelnek a havi rendezésű partik, a különböző kereskedelmi kamarák rendezvényei.

Na meg persze azon is érezzük, hogy az itteni magyar kolónia is rendesen elcsendesült. Normális esetben három percenként legalább egyvalaki ír valamilyen kedves üzenetet a skype-on a saját külön kis csoportosulásunknak. Tehát mindig tudjuk, ki mikor ébred, mikor indul munkába, a „gyárba”, vagy mikor keres éppen partnert egy kis szomjoltásra. És rendre alakul is valami program.
Az elmúlt hónap mondhatni skype-eseménytelenül telt, alig-alig bukkant fel valaki, hogy helyzetjelentést adjon, merre jár éppen a nagyvilágban.

Szerencsére kezdenek a sorok rendeződni, lassan visszatérnek szabadságosok, a dolgok meg a régi kerékvágásba.
Igaz, még kicsit foghíjasan, de pénteken azért már tízen üldögéltünk magyarok a saigoni francia Le Jardin étteremben. És ennyien indultunk tovább az éjszakába, mert persze a viszontlátást amúgy magyarosan meg kellett ünnepelni :)

Mindeközben változatlanul élvezzük a lakás nyújtotta örömöket. Legfőképpen a tetőteraszt, ahonnan Tamás minden alkalommal panorámafotókat készít naplementekor.
Már amikor látszik is a felhők mögül valami. Olykor igen és olyankor ilyesmit látunk.

A képre kattintva jönnnek be az igazi csodák: