Valószínűleg az emberiség nagyobbik hányada meg sem rendül egy csótány láttán. Sajnos azonban én azon kisebbséghez tartozom, akit a világból is ki lehetne kergetni ezekkel a rovarokkal.
Valami hihetetlen mértékű, zsigerből jövő, elemi undor fog el már a gondolatukra is. Miközben vallom, hogy valamennyi élőlény Isten teremtménye, ezekkel az undormányokkal úgy vagyok, hogy csakis Lucifer keze lehet a létrejöttük dolgában. Bizonyára valamelyik őrült pillanatában hozta létre, talán éppen az én bosszantásomra.
Lehet, nem is érdemel egy egész bejegyzést, de ha másért nem, legalább terápiás céllal muszáj kiírnom magamból legutóbbi élményemet.
Amikor kinéztük a lakásunkat, vélhetően hetek óta lakatlan volt. Nem tudjuk, mennyi ideig, annyi csak a biztos, hogy rendesen ült a por a bútorokon. És két darab, hátára fordult csótány-tetemet is láttunk. Már szinte a szemem sem rebbent a látványtól, gyakorlatilag valamennyi megtekintett lakásban, házban belebotlottunk ilyesmikbe.
Ázsiában vagyunk, ahol bizony ezek a jószágok élnek, mint Marci Hevesen. Futkosnak, sőt repkednek is. Ezt tudomásul kell venni.
A megoldás nyilvánvalóan az, hogy beszerzünk minden lehetséges szert ellenük. Csótány-csapdát, csótány-írtót, meg minden egyebet. És persze tisztán tarjuk a lakást, amúgy is, de azért is, hogy ne legyen vonzó hely a számukra.
Naná, hogy a beköltözést követően az ellenszerek beszerzése volt az első lépés. Már csak ezért sem foglalkoztam náthával, köhögéssel, órák hosszat válogattam a supermarket polcain a rovarmérgek között.
A beszerzett csótányirtó spray-t (természetesen Johnson-termék, Tamás lojalitásból csakis egykori munkaadója márkáját vásárolja) a lehető legkézre-esőbb helyre tettük. Aztán békésen teltek a napjaink. Már legalábbis csótány-ügyileg. Éjszakánként rendre ellenőriztem a lakás összes helyiségét, és megnyugodva tapasztaltam, hogy minden tiszta. Kezdtem végre komfortosan kilazulni, amikor az ötödik este, elalvás előtt megtörtént a szörnyűség.
Békésen olvasgattam az ágyban, Tamás épp elszenderült mellettem, amikor arra lettem figyelmes, hogy a látóteremben valami megmozdul. Lenéztem az ágyunk melletti sarokba, és megdöbbenve láttam, hogy egy túlfejlett példány araszol egyenesen felém...
Csak azért nem sikoltottam fel, mert nem tudtam. Még a lélegzetem is elállt az ijedtségtől. Félretéve minden jólneveltségi alapszabályt, miszerint alvó embert nem ébresztünk fel a legmélyebb és legédesebb álmából, bizony azon nyomban rázni kezdtem Tamás vállát.
Az én örökké bátor védelmező lovagom minden haragvás nélkül azonnal a tettek mezejére lépett. Hozta a spray-t, nyomta, spriccelte a dög felé.
A dög meg olyan szélsebes menekülésre vette a figurát, hogy képtelenség volt utolérni. Berohant az ágyunk alá, majd ki az ajtón, át a másik hálószobába, ott fel az ágykeretre, majd onnan le, és újra fel, a fürdőszobaajtó keretére.
Addigra már az egész lakást elárasztotta az átható méregszag, fuldokolva köhögtünk mind a ketten, csak éppen a hívatlan vendégünk maradt változatlanul a top-on. Elképesztő energiáról és gyorsaságról tett tanúbizonyságot, gyakorlatilag elpusztíthatatlannak tűnt. Aztán végre a Raid mégiscsak megtette a magáét…
Tamás elmondta, hogy azóta két másik példányt látott. Egyik reggel, amikor kijött, a dolgozószobánkban és a fürdőben is volt egy-egy felfordult tetem. Bár jobb lenne nem tudnom róla, de azt is tudom, nem azért mondta el, hogy riogasson, hanem hogy felkészítsen a helyzetekre….
Kutatjuk a helyeket, ahonnan bejöhetnek. Nem könnyű, hisz bárhonnan támadhatnak…
Különösen ezek a szárnyas fajták. Sajnos, simán berepülhetnek az ablakon, a nyolcadik emeleten is. Sőt, ez a legvalószínűbb érkezésük.
Most szúnyogháló felszerelését fontolgatjuk.
Vagy megszokom, hogy olykor szembejön egy-egy példány. Végtére is nem tömegével vannak a lakásunkban. Meglátjuk…
Biztos, ami biztos, azért Raid-készletből feltankolunk.
Ezt a bejegyzést nyilván nem a témához kapcsolódó fotóval illusztrálom :)
Piaci virágárus, ahonnan mindig biztositjuk a friss vágott virág-utánpótlást:
És inycsiklandó sült csirkelábak. A vacsora-utánpótlást viszont nem itt szerezzük :)
Hozzászólások