Tegnap reggel elmentünk Tamással az általam kiszemelt lakást megnézni, persze laptoppal a hónunk alatt. És persze nem működött a net. Ezennel a lakásbérlet sorsa meg is pecsételődött…
Kicsit szomorúan buszoztunk visszafelé Saigon központjába. Nem az szomorított el, hogy ezt a lakást nem vettük ki, hiszen így másodszorra rájöttem, hogy irdatlanul messze van, és nem jó a környék. Ja, és még a mobilunkon sem volt vétel...
Inkább amiatt voltak félelmeim, hogy már nem tudok merre továbblépni, nem tudok újabb 58 ingatlant felkutatni. Úgy éreztem, Saigon összes ügynökével leveleztem, találkoztam már, minden lehetséges lakást megnéztem. Ami persze nem igaz, nem is lehet igaz egy ekkora városban…
Mindenesetre úgy éreztem, hogy valamiféle segítséget igénybe kell vennem, ezért eldöntöttem, hogy beszerzek egy kabalát. Valami angyalkafélét kerestem.
Na, hadd ne részletezzem, hogy mennyire lehet a vietnámi piacon angyalkákat találni… Buddhákból viszont lett volna kínálat bőségesen:)
Már éppen szomorúan, üres kézzel visszaindultam a kis szállodánkba, amikor az egyik sarkon megláttam a szőrmefigurákat. Köztük Bamboo-t, aki csak úgy kínálta magát: „Vigyél haza, légyszi…”
A darwini hovatartozását nem tudjuk meghatározni: lehet malac, kutyus, mackó vagy majom is akár. Bence szerint egy maci és kutya légyottjából született macska :)
Mindenesetre mostantól végérvényesen a mi kis szerencsebabánk, Bambikának becézzük. És persze mindenhova magunkkal visszük!
Igazából itthon (mármint a hotelszobánkban) jöttem rá, hogy valójában telefontartó, a hátulján van egy cipzár.
Amint beletettük a mobilunkat, sorra jöttek a jobbnál jobb hírek. Tamásnak egy vadiúj megrendelés, majd sms-ek, új lakáscímekkel.
S hogy megtaláltuk-e végre az otthonunkat? Erről majd később…
| A mi kis szerencsehozó Bamboo-nk :) |
 |
| Ma a kedvenc helyünkön reggeliztünk. Van itt mindenféle finomság, édes is, sós is. |
 |
| És persze stilusosan a tigris évében Tigris-torta. Egyszer majd megkóstoljuk... |
 |
Hozzászólások