Mindössze 48 órát töltöttünk Koh Ker-ben, de annyira eseménydúsan telt és olyan rendkívüli élményeket jelentett, hogy Siem Reapbe visszafelé tartva úgy éreztük, mintha legalább egy hétig ott lettünk volna...

Na, de kezdjük a megérkezéssel. Koh Kertől 12 km-re, Srayangban lettünk elszállásolva nagyon rendkívüli körülmények között. András és Eszti három hónapja érkeztek, friss szerelmespárként vállalva a nem mindennapi kihívásokat. András intézi a projekttel kapcsolatos teendőket, Eszti pedig a hátteret nyújtja.
Egy évre kibéreltek egy nagyon kedves kis házat, kambodzsai mértékkel mérve kifejezetten jó állapotban lévő, komfortosnak tűnő épület.
Csakhogy itteni szokás szerint a házba nincs bevezetve a víz. A vizesblokk a ház hátsó bejáratánál lévő melléképületben található. A wc természetesen guggantós, a mosdóhelyiség egyik fele pedig valójában egy hatalmas csempézett vizestartály, ebből lehet kis műanyagedénnyel magunkra öntözni a vizet a maradék, kövezett területen, zuhanyozás gyanánt. Persze, bizonyára többünkkel előfordult már, hogy akár falusi turizmus folytán lavorban mosakodtunk, de ez azért egy kicsit más.
Különösen, ha hozzátesszük, hogy villanyáram mindössze napi négy órában, este hattól tízig van. Akkor sem mindig. Előfordul, hogy napokig nincs!!! Értelemszerűen internet egyáltalán nincs.

Vannak viszont mindenféle rovarok, kisebbek, nagyobbak, másznak és repülnek, a legváratlanabb pillanatban lecsapnak. Köztük szúnyogok, és csak bizakodni lehet, hogy amelyik megcsíp, az nem okoz sem maláriát, sem dengue-lázat.

Mindettől függetlenül igazi romantika a javából. Azonnal beleszerettünk a környezetbe, a helybe. Persze könnyű mindezt két napig örömködve élvezni. Hogy egy évre tudnám-e vállalni, abba már csak belegondolni is lényegesen nehezebb...
Mindenesetre maximális elismerésem, hogy bevállalták és kűzdenek lelkesen.

Miután megmutatták a szobánkat, lepakoltunk, majd együtt elindultunk Koh Kerbe, terepszemlére. Útba ejtettük a helyi benzinkutat. Nem semmi élmény... A benzint kis műanyagedényekben, elhasznált üditőspalackokban tárolják. Ez is azon kambodzsai élményeim közé tartozik, amiről ha filmen látnám, azt mondanám, nem hiszem el, ilyen nincs a valóságban...
A falu felé közeledve néhány sátrat láttunk, ahol a CMAC munkatársai táboroznak. Ők tisztítják a környéket, azaz keresik és hatástalanítják a taposóaknákat. Az úton, erdőben mindenfelé ott a tábla, hogy aknaveszély, csak kijelölt útvonalon szabad közlekedni és turisták számára ajánlott idegenvezetőt igénybe venni. Amúgy még turisták számára nem annyira ismert a hely, évente kb. 30 ezer az idelátogatók száma.

A környékbeliek a taposóaknákat nem veszik túl komolyan, olyannyira nem, hogy nem csak hogy bemerészkednek a sűrűbe, de elképesztő és érthetetlen módon folyamatosan felégetik az erdők egyes területeit. Mindenfelé leégett fákat, tűz nyomait láttuk. Hogy mindezt miért teszik, arra senki nem tudja a választ...

Zötyögős földúton, huppanókon keresztül jutottunk az egykori főváros központjához, a ma már romos főtemplomhoz. Közeledett a napnyugta, így különösen sejtelmes fényben úszva végezhettük az első terepszemlét. A nagy területen szerteszét heverő kövek látványa alapján nehéz elképzelni, hogy mikor és hogyan lesz ebből helyreállítás...

Mire besötétedett, elkészült a vacsoránk a bejáratnál lévő „étteremben”. Értsd: a valahavolt templom bejáratánál két sorban nádtető alatt lehet vásárolni kisebb ajándékokat, üditőt és itt vannak gyönyörű, tömör faasztalok, lestarpált, összedőlni készülő szokványos műanyagszékekkel. Hát ez az un. étterem, kettő is van egymással szemben.
A helyi rendőrfőnök felesége nagyon ízletes, khmer ételt készített nekünk, melyet természetesen gyertyafény mellett fogyasztottunk el.
A szállásunkra visszafelé menet megálltunk a helyi guest house-ban, üdvözölni az ide érkezett és a falu életéről kutatást végző pszichológus-csapatot. De róluk majd új bejegyzést írok...
Ehhez az estéhez már csak annyit, hogy nem nagyon jelentett nehézséget az áram megszűnése 10 órakor. Gyakorlatilag azonnal elaludtunk :)
 

A ház Srayangban, melyet Andrásék bérelnek, s amelyben szállást kaptunk

Az ágyunk fölé a biztonság kedvéért kifeszitettük ezt a nagyon szines, nagyon khmer stilusu szúnyoghálót :)

Benzinkút Srayangban. Tűzveszély? Biztonság? Ezek itt ismeretlen fogalmak...

Még mindig a benzinkút. Puskával...!

A pick up-on Tamás a platón szeret utazni :)

A piramis Koh Kerben

Műemlékek. Romosak...

...és még romosabbak.

A szépség azonban maradandó

Kövek közé gyökerező fák itt is...

...és még

A linga-templomban Esztivel

Egykor itt több épület állt egymás után

Nem lehet betelni...

Ásatás... Vajon sikerül valaha is beazonositani, hogy mi hol volt?

Egy viszonylag épen maradt elefántszobor