Szombat este lévén úgy döntöttünk, hogy mi is belevetjük magunkat az itteni forgatagba. Besétáltunk a Ben Thanh piachoz, s Tamás enyhe ellenállást kifejtő tiltakozása ellenére vettünk Neki egy nagyon szellős, gézszerű fehér inget. Belátta, hogy ebben a kánikulában, s főleg az ezután következőkben még jó hasznát fogja venni.

Előzőleg, még útközben megnéztünk egy, az utunkba eső nagyon meghitt hangulatú hindu templomot.

Környékbeli, helyi vacsoránkat követően – ami ezesetben igazán szolid, mondhatni egyszerű rizses ételt jelentett -, elmentünk a Városházához. Gyönyörű épület, mely az esti megvilágításban még impozánsabb képet nyújtott. Sajnos, nem volt nálunk a statív (bármíly meglepő, nem felmálházva indultunk el mulatni). Így viszont nem volt elég a fény, hogy távolról, kézből lefotózzuk. Közelről meg nem engedélyezett. Őrzik rendesen, így nem is próbálkoztunk.
Az előtte lévő parkban, Hó apó szobránál üldögélve elnézegettük egy ideig az élénk, nyüzsgő forgalmat, majd nekiindultunk megkeresni az itteni cseh sörözőt. Tamás 2007-ben már járt ott, zengedezett arról, hogy helyben főzik a sört, igazi prágai hangulatú, hatalmas kerthelyiség.
Nem sikerült megtalálnunk, helyette viszont rátaláltunk egy másik, Tamás által ismert helyre, a Carmen Pubra. Rögtön be is tértünk, s menten el is varázsolódtam tőle. Terméskőből és fából épített, kétszintes, egyedi stílusú bulizóhely fergeteges élőzenével, forró hangulattal. Az este folyamán egymást váltogatták a fellépők, a cubai zenétől elkezdve, a spanyol, angol, francia dalokon keresztül a modern Madonna-slágerekig a teljes repertoár fel volt sorakoztatva. A koncertet egy idős vietnámi énekes zárta a „Wonderful world”-del. De olyan hangon, amitől az ember gerincoszlopán is végigvonul a zenei élmény…

A fotók inkább a fellépőket mutatják, a sejtelmes hangulatvilágítás miatt a hely belső berendezését sajnos nem sikerült megörökíteni. A pincérek kedvességét sem. Itt végre mindenki beszél angolul. A pincérfiú egyszer odahajolt hozzám, hogy kérdezhet-e valamit. Mondtam, hogy persze. Azt mondta, jó, de csak „igen”-nel válaszolhatok. Majd: „another wine?” És már hozta is. Vendéglátós a helyzet magaslatán J

A hely az itteni árakhoz viszonyítva drága, de még mindig nem fizettünk többet, mintha a Liszt Ferenc téren iszogattunk volna. És a koncertélmény miatt bőven megérte!

Az éjszaka közepére a csótánytársadalom is rendesen felélénkült, utunkon futkározva kísértek végig. Láttunk egy lelassult példányt is, amire Tamás megjegyezte, hogy ez biztosan egy nyugdíjas. Hát, nem tudom, ki hogy van vele, én nagyon nem szeretnék saigoni nyugdíjas csótány lenni. Még akkor sem, ha vélhetően igen elenyészőek a szociális és élelmezési problémáik.

Később egy patkány is átrohant előttünk az utcán - na, ezek a lények sem éppen az éhezéssel küszködnek errefelé :-)
Mondtam Tamásnak, hogy végeredményben már egészen hozzászoktam a gondolathoz, hogy a patkányok itt élnek körülöttünk. Tulajdonképpen nem is bánom, ha látunk néhányat. Csak ez lehetőleg ne a házunk előtt történjen meg velem.

Amikor befordultunk a rövid zsákutcába, melynek a végében van a mi házunk bejárata, egy patkány rohant át előttünk. Bekúszott a szemben lévő ház kerítése alatt. Puff neki… L 
Forgatókönyvek írásakor nem mindig sikerült ilyen fordulatokat kitalálnom. Hiába, a legnagyobb író maga az élet...

Tamás azt mondta, ne aggódjak, csak a csatornába rohant le. És hogy patkány soha nem jön fel a második emeletre. Muszáj hinnem Neki. Végtére is eddig soha nem csapott be…