Felborítva a sorrendiséget, belevágok a mai nap fő eseményébe: ismét költöztünk! Tegnap átnéztük a mailen kapott ajánlatokat és eljöttünk megnézni ezt az apartman-házat. Rutinosak voltunk, laptoppal a hónunk alatt érkeztünk, hogy le tudjuk ellenőrizni az internetet. Az egész házban működik a wifi. Kivettük, egyenlőre egy hónapra, most itt lakunk:
www.iireal.com/products/lucky-star-serviced-apartment-price-300-500/
Azt hiszem, a képek önmagukért beszélnek J
Emeletenként 3-3 apartman van, de úgy tűnik, még nincs teljesen belakva.
A mi lakrészünk – szoba + fürdőszoba – 25 nm-es. A konyha közös, a negyedik emeleti teraszon van, szintén jól látszik a képeken. Felette pedig ott egy napozóterasz! Máris napozhatok, nem kell kivárnom, míg leérünk a tengerhez. Tényleg nagyon lucky-k vagyunk!!!
Még tévénk is van, 78 csatornával beállítva, amiből 50 vietnámi. Elképesztő mennyiség ez, persze 80 millió embernek kell a választék. Ha legalább színvonalas lenne. De a helyi műsorokról inkább ne is beszéljünk... Szerencsére a legfontosabb angol nyelvű csatornák is bejönnek.
Mindez havi 350 dollárba kerül. Vadonatúj épület, most adták át a TET-re, azaz a Holdújév ünnepére (erről majd még külön írok, február 12-17-ig tartott hivatalosan, de az utórezgéseiből még részesültünk).
A lakók közül eddig egy vietnámi lánnyal találkoztunk, aki „kicsit beszél angol” I’m husband – mondta, aminek alapján nem igazán sikerült megtudni, hogy ki a férje. Ezenkívül van egy francia fiú, ő tegnap költözött.
Tegnap Tamás megszerkesztette mindkettőnk névjegyét a vietnámi telefonszámmal, de egyszerűen nem találtunk olyan helyet, ahol kinyomtathattuk volna. Mindenhol csak azt mondogatták, hogy nagyon messze van a printshop. Ezért úgy költöztünk, hogy idefelé jövet a taxisnak mondtuk, hogy álljon meg a névjegykészítőnél. Egy széles sugárútra vitt bennünket, ahol szinte csak ilyen shopok vannak. Általában is jellemző, hogy szakosodott utcák vannak, külön cipős, gyerekruházati üzlet, mobilosok utcája, műszaki boltok, stb. A lényeg, hogy három nap múlva készen lesznek a névjegyeink, mindjárt 500-500 darab, mivel itt nincs digitális print, csak ofszet.
Miután ezt is sikerült elintéznünk, megérkeztünk az új lakóhelyünkre és otthonosan berendezkedtünk.
Egyre bátrabbak vagyunk étkezésileg, így ma egy teljesen helyi étkezdében ebédeltünk. Egy nagylétszámú család üzemelteti, akik közül csak a kamaszfiú beszélt angolul. Az ő nyelvtudása is hagyott némi kívánnivalót, mert Tamás levest szeretett volna enni, azt is rendelt, de helyette főtt tésztát kapott, beazonosíthatatlan körettel, amiből a rákot és a polipot felismertük, a disznófülre és szalonnára hajazó furcsaságokat pedig inkább meg sem próbáltuk azonosítani. Mindehhez tudni kell, hogy Tamás nem egy válogatós típus, de inkább azokat a húsféléket preferálja, amelyeken nem látszik, hogy mely testrészeket képviselik. Így pl. soha nem enne egy jó kis zaftos körömpörköltet, s a húslevesben sem kifejezetten a csirkelábakra és nyakakra vadászik J
A rizs viszont, amit én rendeltem, nagyon finom volt, kicsit édeskés, sült. Hogy mivel volt dúsítva, azt sem tudjuk, mert eredetileg hallal kértem. Aztán odajött a fiú, hogy még sincs hal, hanem van helyette, nem értettük, hogy mi. Mondtam, hogy jó, hozza csak. Így aztán összességében mégiscsak jól laktunk.
S ha már itt tartunk, a nyelvtudásukról: nagyon elvétve beszélnek angolul, de azért minden helyen akad egyvalaki, akivel sikerül megértetni magunkat. Annak ellenére is, hogy elképesztő kiejtéssel nyomják, többnyire kikövetkeztetjük, hogy mit is akarnak mondani. Ezt már otthon is sejteni lehetett, amikor Tamás megcsináltatta a vízumot, azt mondták: nek vendi – ami azt jelenti az ő angolságukban, hogy jövő szerdára készen lesz.
Itt ebédeltünk ma. Tényleg super a fényképezőgépem, még a koszt is láthatatlanná teszi:
Hozzászólások