Vasárnap lementem a közeli piacra, hogy beszerezzem a főzéshez valókat.
Eddig sem titkoltam, hogy szinte mindent imádok itt. Többek közt azt is, hogy nincs vasárnap, azaz nincs olyan, hogy zárva a piac, vagy bármilyen üzlet. Sőt.
Nem győztem araszolni a motorosok között, ilyen élénk forgalmat még nem láttam a környékünkön, amióta beköltöztünk és amióta ide járok vásárolni. A standokhoz is alig fértem hozzá.

Arról már írtam, hogy milyen széles és számomra ismeretlen a választék gyümölcs- és zöldségfélékből. Ezért gondoltam, hogy most megosztom a vacsorafőzéssel járó itteni kalandokat.

A minap a supermarketben vettem japán édes burgonyát. Főként azért, mert ott legalább ki van írva angolul a dolgok neve, így tudom, mit vásárolok.
Gondoltam, veszek még pár szemet belőle és az lesz köretként a halhoz. Amit óvatosságból és a múltkori, wécében landolós levesünk után szintén a supermarketben vettem.

Amikor hazaértem a piacról a frissen beszerzett termékekkel, a szokásos módon kezdtem meghámozni a burgonyákat, hogy karikára vágva megfőzzem sós vízben. Már a hámozás során kiderült, hogy két különböző burgonya került terítékre. Ez utóbbi, amit a piacon vettem, réteges volt, a külső héja sárga, a közepe pedig narancsszínű. Kissé félve tettem fel a gázra a lábost, hogy mi is lesz ebből az egészből. Ehhez képest szinte pillanatok alatt megfőtt, és a lakást megnyugtató módon kifejezetten a főtt burgonya illata árasztotta el.

A filézett halakat natúr megsütöttem. Hihetetlen, de semmi halszaguk nem volt, igy legalább nem kellett fuldokolnom sem.
Mártást készítettem az egészhez, amibe gyakorlatilag mindent beletettem, amit itthon találtam. Majonéz, mustár, olívaolaj, egy fél lime-nak a leve, fokhagyma, bors, só és reszelt gyömbér került bele. Ez utóbbi nagyon élénk sárgarépa-színű volt, és még élénkebben megfogott mindent, amihez hozzáért. A tányérokat, a reszelőt és persze a kezemet, amiről két napig nem tudtam lemosni... Az íze valamelyest emlékeztetett az otthon megszokott gyömbéréhez, de sokkal enyhébb volt.

Összességében igazából nem nagyon tudnám meghatározni, hogy mit is ettünk, de az biztos, hogy nagyon finom volt. A burgonya valóban kifejezetten édes, de a karakteresre sikerült mártás nagyon jól ellensúlyozta.

Mindenesetre ha valamikor, most és itt igazán nagy szükség van a kreativitásomra a napi ételeink elkészítésénél. Számos dolog hiányzik az otthon megszokott alapanyagokhoz képest, ugyanakkor sokkal többféle és változatosabb dolgokkal találkozunk.
Talán egyszer majd nevet is adok a főztjeimnek, hogy Tamás újrarendelhessen belőlük. Bár gyanítom, egyik ételt sem tudnám még egyszer ugyanúgy megismételni :)

Ilyen lett, mire elkészült. Tamás kissé elcsigázottan ért haza az egész napi fotózásból, de a jól végzett munka örömére megbontottuk a magyaroktól kapott scotch whiskyt...