Izgalmakkal teli napra ébredtünk ma, kivételesen még én is jó korán reggel. Meg ragyogó napsütéses, tiszta időre, amire különösen nagy szükség volt.

Írtam már korábban Saigon legújabb épülete és egyben szimbóluma, a Bitexco átadásáról.
Az azóta eltelt öt hónap alatt a hasznosítását illetően sok minden nem történt. Az irodák céljára szánt belső helyiségek változatlanul befejezetlenek.

Mindössze a 49. emelet mondható csaknem késznek. Az itt kialakított „skydeck”, azaz látogatói központ megnyílt a nagyközönség számára.

Potom 200 ezer dongért (kb. kétezer forintért) bárki jegyet válthat és élvezheti a kilátást madártávlatból, akár távcsövön keresztül.
„Feel on top of the World”, azaz „Érezd magad a Világ tetején”, ahogyan a szlogenjük szól.

Ma, amikor Tamás közel egy éves álma teljesült, mi igazán éreztük…

Amikor tavaly megérkeztünk Saigonba, és megláttuk az épülő felhőkarcolót, Tamás azonnal beleszeretett. S mint ahogy az a szerelemben lenni szokott, mielőbb magáévá is akarta tenni… :)

Ez a karcsú, kecses hölgy nem adta magát egykönnyen. Bár erről Tamás többet tudna írni és mesélni.

A lényeg, hogy hosszú és kitartó tárgyalássorozat, a Bitexco marketing vezetőjével – akit Tamás nemes egyszerűséggel csak Miss. Bitexco-nak hív - és a kreatív ügynökség account menedzserével történő nem kevés egyeztetés után Tamásé lett.

Ami ez esetben egészen pontosan azt jelenti, hogy a 49. szinten lévő látogatói központban, hat irányban érintőképernyős monitorokat helyeznek el hamarosan. Ezekről számos információ beszerezhető majd Saigonról, és persze közelebbi fotók is lesznek a város különböző pontjairól, látnivalóiról. Hogy a látogató a képernyőt nézve ugyanazt lássa közelebbről, amit az ablakon kitekintve távolról.

A képernyőt nézve pedig Tamás nagy felbontású panoráma fotóit fogja látni mindenki.

Ahogyan egyik itt élő honfitársunk nagyon találóan megjegyezte: Tamás az első magyar ipari alpinfotós Saigonban.

Már önmagában véve megtisztelő, hogy Ő kapta meg ezt a munkát, bár lássuk be, nem érdem nélkül történt a választás :)

Az viszont külön hab a tortán, és Tamás kalandvágyát is teljes mértékben kielégíti, ahogyan ez a fotózás történik.

Ugyanis az épület természetesen fix ablakokkal van beüvegezve, amelyen keresztül képtelenség fényképezni.
Ezért az a megoldás, hogy az un. BMU-ban, azaz az épület karbantartására szolgáló ládaszerűségben leengedik Tamást a levegőben a tetőről, 68. emelet magasságból a 30. emeletig.

Nem kis kihívás, és nem kevés lélekjelenlét kell ahhoz, hogy valaki ott lógjon a semmiben, pusztán egy drótkötélre hagyatkozva. De mint mondtam, Tamás ezt kifejezetten kalandnak élte meg.
Aggodalmat csak a gépei miatt láttam az arcán, ezért jó alaposan kikötözte a fotósállványt, nehogy a szélben való kilengéstől egy váratlan pillanatban lebukdácsoljon.

Ma délelőtt megvolt az első akció, a Bitexco egyik oldaláról.

Persze, ez is kicsit vietnámisra sikerült. Már jó néhány felvételt készített, amikor a 35. emelet magasságában arra lett figyelmes, hogy belülről erőteljesen kopogtatják az ablakot. Miss. Bitexco és a kreatív ügynökség munkatársa volt.

Mivel a mobiltelefon itt már nem működött, megpróbáltak a hangszigetelt ablakon keresztül szájról olvasással kommunikálni. Ez sem jött össze.
Erre a kreatív-os (nem véletlenül kreatív) leleményesen feltalálta magát és egy darab papírra leírta a mondandóját: „We’ve slightly changed the touchscreen positions.” Azaz: „Kicsit megváltoztattuk a monitorok helyzetét.”

Mindezt azok után, hogy még tegnap délután is nagyon részletesen átbeszélték, hogy mit és honnan kell fotózni. Tamás rosszat sejtett, kezdheti elölről….
A mellette segédkező operátor angol nyelvtudása ezt meghaladta, ezért következő lépésként Miss. Bitexco leírta ugyanezt a mondatot vietnámiul. (Na, azt most nem írom ide:))

Kioldották a rögzítőköteleket és az épület peremébe kapaszkodva araszoltak tovább ideiglenes járművükben. Mígnem Miss. Bitexco erőteljes kopogással jelezte, hogy ez az új pozíció. És Tamás onnan újabb felvételeket készített.

Olyannyira lendületben volt, hogy szerette volna még legalább két másik oldalról is elkészíteni a fotókat, de a munkások ebédideje szent és sérthetetlen. Mert itt nagyon szigorúan veszik ám a Munka Törvénykönyvében előírtakat...:)

Így valószínűleg további öt délelőttöt vesz igénybe, hogy befejezze a munkát.

És hogy én mit csináltam, míg Tamás függeszkedett, azon kívül, hogy halálra izgultam magam, és kattintgattam a fényképezőgépemet, legyen egy következő bejegyzés témája.
 

- Húúú, ebben kell utaznom? És mi lesz a gépemmel? :)

Munkamegbeszélés, a pozíciók egyeztetése

Biztonsági heveder. Mert fő a biztonság :)

Jöjjön, aminek jönnie kell.... kalandra fel!

Harminc emeletnyi magasságban. Így láttam az utcáról...

Hát ilyen...

Videók a kilógatásról és a visszatérés perceiről: