A Holdújévre való készülődés a vietnámi családoknál már hetekkel korábban megkezdődik. A lakásokban, házakban alapos nagytakarítást tartanak, ha lehetséges, frissen ki is festik.
A takarítás rituáléjához hozzátartozik, hogy a szemetet mindig a szoba közepe felé söprik, ott gyűjtik össze és a hátsó ajtón keresztül viszik ki, nehogy a jó szerencsét is kisöpörjék az otthonukból.
Kiemelt jelentősége van annak, hogy hogyan kezdődik az év, hitük szerint úgy is folytatódik.
Bőségesen sütnek, főznek, hogy maradjon megfelelő mennyiségű ennivaló az Újév első napjaira, ami garantálja az egész évi bőséget.
Az Újév előestéje az ünnep egyik legfontosabb eleme. Ilyenkor a családok összegyűlnek, és együtt búcsúztatják az óévet. Éjfélkor minden ajtót és ablakot kitárnak, hogy az óév el tudjon távozni.
Az ünnepre mindenki új ruhába öltözik, a vörös és sárga színeket preferálják. Egyrészt ezek a nemzeti zászló színei, másrészt a vörös a jó szerencsét és a boldogságot, míg a sárga a barátságot szimbolizálja. Az Újév első napján még a betegek is kikelnek az ágyukból, nehogy egész évben betegek maradjanak.
Ezen a napon nem szabad semmilyen negatív eseményt felemlegetni, káromkodni, sírni, veszekedni, halottról vagy az elmúlt évről beszélni, annak érdekében, hogy az Újévben minden a lehető legjobban alakuljon.
Holdújévre a távol élő családtagok is hazaérkeznek, ez a rokon- és baráti látogatások ideje is. A helyi híradások szerint az elmúlt napokban félmillió vietkieu, azaz külföldön élő vietnámi érkezett vissza a hazájába.
Nagyon fontos, hogy ki a ház első látogatója. Ha az első vendég gazdag, tekintélyes és boldog, akkor a család egész évben szerencsés lesz. Ezért néha kifejezetten meghívnak egy különleges személyt, hogy meghozza a szerencséjüket.
Abban is hisznek, hogy eltávozott szeretteik lelke meglátogatja őket az ünnep alkalmával. A halottak fényképeit körbedíszítik virágokkal, füstülőkkel. A hatalmas gyümölcskosár, a pénzérmék, a virágcsokrokkal teli vázák mind a szerencsét és a gazdagságot szimbolizálják.
A buddhisták elmennek a pagodába, a keresztények pedig a templomba, éjféli misére.
A TET nem csak az új évet jelenti a vietnámiak számára, hanem mindenkinek a születésnapját is ekkor ünneplik, függetlenül attól, hogy melyik napon született.
Inkább annak van jelentősége, hogy melyik évben, azaz a kínai naptár szerinti milyen állatjegyben. Mindig az azonos évet érzik az egyén boldogulása szempontjából a legszerencsésebbnek, ami azt jelenti, hogy a 12 éves körforgásnak megfelelően legalább tizenkét évente felragyog minden vietnámi ember szerencsecsillaga.
A TET első reggelén a szülők felköszöntik gyermekeiket, és piros borítékban szerencsepénzt ajándékoznak nekik.
Az újévi jókívánságok közül semmiképpen nem maradhat el az anyagiakra vonatkozó, tehát szinte kötelező érvényű, hogy a jó egészség mellé anyagi bőséget, felemelkedést és gazdagságot is kívánnak egymásnak.
A családok TET-fát vásárolnak maguknak, melyet különböző piros szimbólumokkal díszítenek.
A fa lehet mandarinfa, egészen pontos megnevezése „Kumquat Tree”, mint amilyet mi is beszereztünk magunknak.
De ugyanilyen kedveltek a sárga és rózsaszínű virágot adó kisebb-nagyobb bokrok, mint a „Peach Flowers” és az „Apricot Flowers”.
A TET-növényeket árusítók már a múlt hét elején megjelentek városszerte, és szorgalmasan pakolgatták a végeláthatatlan kínálatot. A fák, bokrok csupasz ágait látva Tamással meglehetős kétkedéssel gondoltunk arra, hogy a TET idejére ezek virágba borulnának.
Aztán, ahogy teltek a napok, egyre több és egyre nagyobb rügyeket lehetett látni, és lassan szépen kezdenek a virágok is kipattanni. Éppen olyan ütemben borulnak virágba ezek a bokrok, mint nálunk az aranyeső. És természetesen éppen időzítve, így most már magunk is elhisszük, hogy szerdára valamennyi teljes virágpompájában fog tündökölni.
Az étkezés gyakorlatilag főszerepet játszik a TET ünnepén, számos tradicionális étket készítenek és fogyasztanak ezekben a napokban.
Közöttük talán a legjellegzetesebb a Banh Chung, ami rizsből készült süteményféleség. Tartalmaz zöldbabot és sertéshúst, és természetesen az elkészítésének igen szigorú lépései vannak. Magát a süteményt banánlevélbe csomagolják és bambuszból készült szalaggal kötik át. Olyan mennyiségben készítik, vagy a városiak inkább már készen vásárolják, hogy az ünnep teljes ideje alatt legyen belőle elegendő.
Az első este jellegzetes étele a „szűz” csirke, a rizs, a kacsatojás, és a sertéshúsból, cérnametéltből és bambuszrügyből készült különleges leves.
Az első fogást az eltávozott ősöknek ajánlják, akik – mint korábban írtam -, hitük szerint az ünnep idején visszalátogatnak a földre. A házi oltáron öt különböző gyümölccsel megrakott tálat helyeznek el, mely az öt elemet (fém, fa, víz, tűz és föld) szimbolizálja.
A családfő – természetesen új ruhában – tiszteletteljesen az oltár elé lép és bemutatja a felkínált ételeket, italokat, virágokat, cigarettát, arany- és ezüstpapírokat. Meggyújt három füstölőt, letérdel, a mellkasa előtt összeteszi a kezeit, meghajtja a fejét és imádkozik. Elsuttogva a család eltávozottainak nevét öt generációig visszamenőleg, meghívja őket az ünnepre.
Ezután a család helyet foglal az asztal körül és étkezés közben felemlegetik az őseikkel kapcsolatos emlékeket.
Az ünnep második napján meglátogatják a tágabb családot és a barátaikat.
Harmadik napon jelentősen bővül a látogatások köre. Ilyenkor felkeresik a tanáraikat, főnökeiket és segítőkész orvosaikat, akkor is, ha hosszú ideje nem járnak már iskolába, vagy nem voltak betegek.
Ezen a napon a jósnőhöz is elmennek, aki elmondja, mit hoz számukra a következő év.
Az új év első álmának jelentését is nagyon fontosnak tartják megfejteni.
A harmadik nap estéjén az ősök visszatérnek a Mennyországba.
A vietnámiak, amikor a TET-ről beszélnek, nem az „ünneplés” kifejezést használják, hanem a „megevést”. Tehát a kérdések számunkra kicsit furcsán, így hangzanak: „A családoddal eszed a TET-et?” vagy „Hol eszed a TET-et ebben az évben?” Az evés szó ebben az esetben azonban nem a gyomor megtöltésére utal, inkább a közös együttlétre, a spirituális töltekezésre.
Hogy mi hol és hogyan esszük meg a TET-et, az legyen a következő bejegyzésem témája. Annyit elárulok, hogy pár napra elutazunk, ezért addig is: Chuc Mung Nam Moi!
Az ünnep jeélegzetes süteménye, a Banh Chung
A legpirosabb görögdinnye hozza a legnagyobb szerencsét a családnak
A hagyományok közé tartozik a különböző jókívánságok piros papírra festése. Ezek rövid, kötött kis versikék, szövegek, melyeket a családi oltár vagy a bejárat két oldalára függesztenek
Hozzászólások