Azok megnyugtatására, akik esetleg még nem hallották Terry Fox nevét, őszintén bevallom, hogy magam is valamikor öt héttel ezelőtt értesültem a történetéről.
Terry 1958. július 28-án született Kanadában. Gyerekkorában lelkes atléta volt, rögbizett, baseball-ozott, és kosarazott. Vidáman élte az életét egészen 1976 novemberéig, amikor egy kisebb autóbaleset során megsérült a jobb térde. Orvoshoz azonban csak a következő év márciusában fordult, amikor a fájdalmai egyre intenzívebbé váltak.
Csontdaganatot diagnosztizáltak nála. És jóllehet, ő maga a balesetével hozta összefüggésbe a betegség kialakulását, az orvosai szerint a ráknak ez a formája gyakran kezdődik térdpanaszokkal, és a sérülésétől függetlenül keletkezett. Azonnal amputálni kellett a jobb lábát és kemoterápiás kezelésben részesült.
Terry a tanulmányaiból pontosan tudta, hogy 50 százalékos az esélye a túlélésre. Tudta azt is, hogy mindez a rákkutatás fejlődésének köszönhető, két évvel korábban csupán 15 százalékos lett volna az életben maradás lehetősége.
Az amputációt követően hihetetlen akaraterőről tett tanúbizonyságot. Három héttel később már műláb segítségével sétált és az édesapjával golfozott. A kemoterápia 16 hónapig tartott, de már ezidő alatt csatlakozott az Észak-Amerikai Kerekes-székes Kosárlabdacsapathoz, ahol kiemelkedő eredményeket ért el. Rendszeresen látogatta a sorstársakat és azok családját, a túléléssel példát akart mutatni másoknak.
Olvasott egy cikket az első amputált emberről, aki teljesítette a New York-i maratont. Az inspirációt ebből merítette, és kemény felkészülést követően 1979 augusztusában sikerült megtennie British-Columbiában a távot. Utolsóként futott be, de szinte elsőként ünnepelték.
A sikeren felbuzdulva és tudva, hogy milyen kevés pénzt tudnak a kórházak rákkutatásra fordítani, eldöntötte, hogy végigfutja Kanadát és megpróbál ilyen módon pénzt és támogatást szerezni. A kezdeti célkitűzése az volt, hogy 1 millió dollárt gyűjt össze. Később úgy gondolta, hogy ha minden kanadai állampolgár hozzájárul egyetlen dollárral, akkor összejöhet 24 millió. A Kanadai Rák Szövetséghez fordult segítségért. A Szövetség szkeptikusan fogadta ugyan a tervét, de úgy gondolták, hogy ha Terry olyan orvosi leletet kap, amelynek alapján képes teljesíteni a tervét, akkor támogatják. Ekkor azonban szívnagyobbodást állapítottak meg nála, és az orvosai figyelmeztették a kockázatokról. Terry megígérte, hogy azonnal megáll, amikor szívproblémát észlel, így megkapta az orvosi hozzájárulást.
Ezt követően megkeresett számos nagyvállalatot, így sikerült szponzorokat találnia. Többek között a Ford, Adidas és Imperial cégektől kapott támogatást.
1980. április 12-én indult útnak, melyet „A remény maratonjá”-nak nevezett. 143 napon át futott, összesen 5.373 kilométert tett meg. Az időjárási nehézségeken túlmenően elképesztő csatát vívott a fájdalmakkal, a kiújuló betegséggel. Ameddig jártányi ereje volt, egyetlen napra sem adta fel a maratont.
Futását milliók követték nyomon, a nagyobb városokban tízezres tömegek előtt tartott beszédet. 23 millió dollárt gyűjtött össze, melyet a rákbetegség gyógyítására és kutatási célokra adományozott.
Egészségi állapota a megerőltető futásban rohamosan romlott, a daganat áttevődött a tüdejére.
1981. június 28-án hajnalban ment el végleg. Egy hónap múlva lett volna 23 éves...
Kanada legnagyobb hősei között tartják számon.
Emlékére a világ számos országában rendeznek minden évben jótékonysági futást, melynek bevételeit a Terry Fox Alapítvány továbbra is rákkutatási célokra fordítja.
Itt, Saigon 7. kerületében tegnap tartották a Terry Fox Run-t, melyen rajtunk kívül több ezren vettek részt. Az öt kilométeres szakaszt ki futva, ki sétálva, ki biciklivel tette meg.
A teljesítést követően pedig egy hamisítatlan, forró hangulatú rock-koncert részesei lehettünk.
Kisfilm:
| Ba, Hai, Mot, Rajt :) |
 |
A lelkes magyarok :) |
Kicsi... |
Kisebb... |
Még kisebb... :) |
 Akik tényleg futnak... |
 És aki biciklizik... |
Van, aki igy.... |
És van ilyen is.... |
Meg ilyen... |
Ő csak sétálgat.... |
Egy arc a sok vidám között... |
Tamás rendületlenül fotózik... |
Hurrá, célba értem! |
Saigoni Old Boys zenekar :) |
Hozzászólások