Jóllehet Vietnám lakóinak többsége buddhista vallású, következésképp nem jellemző, hogy különösebben karácsonyozzanak, azért a kultúrák sajátos keveredésének köszönhetően itt is jócskán megkezdődtek az ünnepi előkészületek.
Két héttel ezelőtt a liftre várva a szám is eltátottam a csodálkozástól, amikor az emeletünkön lakó, Fülöp- Szigetekről származó szomszédunk nyitott ajtaján bepillantva egy hatalmas feldíszített karácsonyfát láttam. A bejárati ajtajukra is kikerült a harangdísz. Azóta is keresem az alkalmat, hogy megkérdezzem tőlük az ő szokásaikat, hagyományaikat. Erre még nem került sor…
Viszont most már a nagyobb üzletekben is ott magaslanak a karácsonyfák, a kirakatok ennek megfelelő díszítést kaptak, az áruválasztékban pedig megjelentek a - természetesen mű - fenyőfák, különféle girlandok, díszek, kellékek. A várost elözönlötték a Mikulás-jelmezek, melyek minden méretben kaphatók, pár hónapos csecsemőruháktól kezdve a felnőttig.
Igazából a készülődés már legalább egy hónapja elkezdődött azzal, hogy sorra jöttek a hírek, e-mailek a Xmas Bazaar-okról, azaz a karácsonyi vásárokról. Ezek az otthoni szokástól eltérően csupán egy-egy napos események, különböző helyszíneken, ahova a vietnámi szokásokhoz igazodva még a nyugatiak is felmálházva érkeznek a portékáikkal, majd a nap végén összecsomagolnak, és másnap máshol pakolnak.
Az teljesen nyilvánvaló, hogy maga a karácsonyi bazározás az itt élő, dolgozó, nem csekély számú nyugati emberek szokásaihoz igazodva alakult ki. Ennek megfelelően több főcsapást lehet érzékelni ezen a téren.
Egyrészt a kereskedelmi oldalt. Egyre több olyan üzlet, étterem nyílik, mely kifejezetten a nyugati ízlést igyekszik kiszolgálni. Ezeket sokszor maguk a nyugatiak nyitják, a bővülő keresletre építve. Hogy az a „fehérember”, akit ide delegál a cége hosszabb távra, élhessen úgy, mintha csak otthon lenne. Ehessen, ihasson, öltözhessen, lakberendezhessen a saját megszokott igényei szerint. És persze nyitnak maguk a vietnámiak is ezen a téren, hiszen jócskán van érzékük megtalálni a jó üzleti lehetőségeket.
Másrészt itt vannak a nagy multinacionális cégek, az elképesztő mennyiségű nemzetközi iskola, számtalan külföldi vállalkozó, akik kiemelkedő profitra, nyereségre tesznek szert az itteni tevékenységükkel. És szerencsére úgy általában is, de az ünnepek közeledtével különösen kötelességüknek érzik, hogy segítsenek, adakozzanak, jótékonykodjanak.
Harmadrészt számtalan non-profit segélyszervezet, alapítvány tevékenykedik Vietnámban, a maguk hitvallása szerint támogatják a szegényeket, az árvákat, a sérülteket, a fogyatékosokat, a háború áldozatait, a környezetvédelmet vagy éppen a veszélyeztetett állatvilágot.
A karácsonyi bazárokban ennek megfelelően a kiállítók vagy éppen busás hasznot remélnek az extra ünnep alkalmából, vagy éppen jótékonysági célra fordítják az itt befolyt bevételt.
Pár hete rábukkantam a hirdetésre, miszerint a kerületünkben lévő egyik nagy nemzetközi iskolában karácsonyi bazárt tartanak. Úgy gondoltam, hogy ez a mi Sunshine Volunteers csoportunk számára is jó lehetőség. Rögtön jeleztem Maria-nak, hogy elvállalnám a pólóárusítást ebből az alkalomból. Aztán felvettem a kapcsolatot az iskolával, befizettem az „asztalpénzt”, megvettük a kötelezően előirt tombola-ajándékokat.
Így történt az, hogy a szombati napot Tamással a karácsonyi bazárban töltöttük. „Don’t Drink & Drive” feliratú pólókat árultunk. A bevétellel hozzájárultunk ahhoz, hogy a hallássérült gyerekek hallókészüléket kaphassanak.
Amúgy ez az alkoholos vezetés tényleg nagy probléma errefelé (is). Mint már korábban írtam róla, simán felülnek a motorokra a nem csekély mennyiségű ital elfogyasztása után, sokszor úgy, hogy dülöngélve keresgélik a járművüket.
A szombati napunk fénypontja a sikeres pólóvásár mellett, hogy a szintén jótékonysági céllal vásárolt 25 tombolajegyemen nyertem három ajándékot: egy vietnámi táskát (lila színű, himzett virágokkal :)), egy nedvszívó NIKE- mellényt és egy étkezési utalványt az egyik étterembe.
Igaz, az étterem címét még nem sikerült megtalálnia Tamásnak sem, aki igazán profi google-keresésben és térképolvasásban, de nem adjuk fel.
Előbb-utóbb ott vacsorázunk...:)
Találkoztunk a Mikulással is :)
Hozzászólások