Minden aggódó érdeklődés nyomán gyorsan jelzem, hogy köszönjük, megvagyunk. Sőt, nagyon is jól vagyunk:)
Pusztán elképesztően elfoglaltak voltunk egész héten, folyamatos találkozók, programok napközben és este.
Olyannyira, hogy lassan betelik a levelesládám megválaszolandó mailekkel, hogy a többi tennivalót ne is említsem… Ezért maradtam el a blogozással.
Ma ünnepeljük megismerkedésünk második évfordulóját. Rájöttünk, hogy a sok jövés-menés után semmi másra nem vágyunk jobban, mint egy gyertyafénynél elfogyasztott finom vacsorára, egy estére, meghitt kettesben.
Alapként marhapörköltet főztem nokedlivel, salátával és ananászos gyümölcslepényt sütöttem. Talán ez senki másnak nem tűnik különlegesnek. De mindez Saigonban....:)
Amúgy az első nokedlink Vietnámban, most avattam fel a szeptemberben ideszállított szaggatót.
A látvány és az illatfelhő alapján nem kételkedem, hogy jó döntést hoztunk. Úgyhogy most irány az ebédlő, némi aperitif, magyaros vacsora és finom vörösbor...
Ezt a fotót a minap délelőtt 11-kor készítettem a buszmegálló előtt tíz méterrel. Otthon meg sem lehetne állni ilyen távolságra. De mit tegyen szegény sofőr, ha épp itt lepte meg az álomtündér. A vietnámiak ott sziesztáznak, ahol szükségét érzik...:)
Mint említettem, a mi hetünk nem egészen így telt.
Ez a videó egyik este készült, a buszról, ezért elég rossz a hangminőség. Csodálkoztunk, hogy honnan ez a töménytelen vízmennyiség, amikor napok óta alig esett az eső. Kiderült, hogy dagálykor a csatornákból visszaáramlik a szennyvíz.
Ez is csak pár napos jelenség, azóta elmúlt. Mint ahogy a monszun is végre, végre!!!!!
Hozzászólások