Amint korábban jeleztem és terveztem, Saigonba való visszatérésemmel rögtön kezdeményeztem a charity-tevékenység lehetőségeinek továbbtérképezését.
Ma délelőtt Maria segítségével egy hallássérültek otthonába látogattunk el többedmagunkkal, csupa segítőkész, tenni akaró expat hölggyel. Na, nem a Stepfordi feleségek tipusúakkal…)
Egy seregnyi nagyon vidám gyerek fogadott bennünket.
A katolikus egyház által fenntartott intézetben közel száz gyerek nevelkedik. Szerencsére, egy részüknél megmaradt a háttér, ők naponta délutánonként hazatérnek a családjukhoz. A többiek itt laknak, élnek, itt zajlik a teljes életük.
A nagyobbak iskolába járnak, így ottlétünkkor főleg a kisebbekkel találkoztunk.
Kifejezetten üdítő volt a közös játék, rajzolás velük. És szabályosan közelharcot vívtak azért, hogy szerepelhessenek a fényképeken… :)
| A képen nem látszik, de valamennyien hallókészüléket viselnek. Ami szinte egy pillanatig sem akadályozza a kommunikációt... |
 |
| Eredetileg egy kislány szeretett volna fotózkodni velem. Amint leültünk, egy pillanat alatt ott termettek a többiek. |
 |
| Úgy kezdődött, hogy körberajzolták egymást a gyerekek.... |
 |
| Aztán a kapott szines ceruzákkal, zsirkrétákkal a körvonalat elkezdték lelkesen kiszinezni... |
 |
| És ilyen rajzok készültek. Mindet kifüggesztettük az ebédlő falára. |
 |
| A számitógépes szoba részlete. A charity-gyűjtésnek köszönhetően pár hete kaptak hat újabb gépet. Mára már boszorkányos ügyességgel használják. |
 |
Hozzászólások