Ábel ma hazaérkezett a kis fészekbe, amit a szülei kialakitottak a számára.
És láthattam végre skype-on is, hosszabban, nem csak fotókon.
Mondhatni, szerencsés, hogy még most sem testközelben. Valószinűleg „megzabálnám”.

Azokat a jellegzetes újszülött-rezdüléseket, grimaszokat úgysem tudom leirni, amit láttam. Aki látott már ilyen imádnivaló ember-palántát, elrévedt a nézegetésükben – ami ki tudja tölteni az ember egész napját -, az tudja, miről beszélek. Illetve beszélnék, ha lennének szavak….

De ez végülis egy vietnámi kalandokról szóló blog. Kétségtelenül Ábel most a legfontosabb része az életemnek, de vissza kell térnem az itteni élmények ismertetéséhez…

Ma lementem a helyi fodrászatba, egy kis szépitészetre. Mert ugye tudjuk, az első benyomás a legfontosabb, nehogy má’ rendezetlen hajviselettel ismerje meg ez a Gyerek a Messzi-mamiját :)
Az élmény bőven megér egy új bejegyzést!

Ábel 14 órás korában, a Szent János Kórház csomagolásában. Talán nem véletlen a képen látszó kétszeres "Szent" felirat. Mindehhez a Tigris évében, Oroszlán jegyben született.  Kell ennél jobb indulás...:)