Most, hogy végre lakásunk lett, nekifogtunk az otthonosításhoz. Rengeteg apróságot szeretnénk beszerezni, ami nem egyszerű dolog ebben a városban. Többnyire megmaradtak a specializált kereskedői utcák, azaz minden egyes dolgot külön-külön utcában tudunk beszerezni. És természetesen még véletlenül sincs azonos városrészben mondjuk, a lámpaüzletek utcája és a képkeretezők utcája, hogy csak két fontos kelléket emeljek ki a sok közül. Tehát figyelembe véve Saigon méreteit, kb. olyan mintha az egyiket Pestszentlőrincen, a másikat Budatétényben kellene beszereznünk. Vagy még ennél is nagyobb távolság.

Van viszont Saigon legnagyobb piaca, a Ben Thanh Market a város szívében. Amiről már irtam, és ami amúgy a kedvenc helyem és ahol viszonylag sok mindent megkap az ember.
Akárhányszor arra tévedek, ámulattal tölt el a rengeteg árus, de legfőképpen az az elképesztő árumennyiség és választék, amit egyrakásra felhalmoznak.
A piac épülete egyszintes, de elég méretes alapterülettel bír. Van hagyományosan élelmiszer-részlege, azaz beszerezhető mindenféle zöldség, gyümölcs, húsáru, tengeri herkentyű (na, ezeket a szagok alapján messze elkerülöm), kávé és természetesen ezerféle szebbnél szebb virág. A többi részen pedig ruhanemű (külön női, férfi és gyermek), méteráru, cipő, táska, lakástextil, ajándéktárgyak, berendezési tárgyak, konyhai edények, arany- ezüstékszerek, bizsuk. És ki tudja, mi minden még, egészen pontosan szinte minden, mi szem-szájnak ingere.

Természetesen itt is érvényes a termékek szerinti tagozódás, azaz az egyes árutípusok soronként váltják egymást. Ezer belső kis utcácska van, apró beugrók, fülkék, melyekben a földtől a plafonig vannak felpolcolva az áruk. A szűk „mellékutcákban” közlekedni csak és kizárólag oldalazva lehet. El nem tudom képzelni, hogyan tartják számon a boltosok, hogy mijük van, miből mennyi van raktáron és miből kell utánrendelni. Nem tartom valószínűnek, hogy bármifajta készletnyilvántartást vezetnének.

Ami különösen ámulatba ejt, az az, hogy nem látni egyforma holmikat. Amikor az ember lánya kilátogat Budapesten az Ázsia Centerbe, gyakorlatilag elég, ha egyetlen üzletbe benéz, mert a következőben, és az összes többiben is ugyanazt a választékot találja.
Itt csak egy példa: a Ben Thanh-on legalább ötven cipőárus van, mindegyiknél legalább ezer féle lábbeli. De az biztos, hogy nem láttam két egyforma pár cipőt sehol sem.

Ez az áruhalmozás egyébként Vietnám-szerte mindenütt és mindenre jellemző, a napi élelmiszerektől kezdve, a tartós fogyasztási cikkekig. A mi észjárásunkkal mérve nem sok logika van abban, hogy ennyi pénzt tárolnak elfekvő készletekben.
Azon is számtalanszor elgondolkodom, hogy vajon egy-egy nap mennyi bevételre tehet szert egy ilyen kereskedő? Azaz hány holmit ad el? Gyanítom, hogy maximum egy-kettőt. És vajon mi történik a romlandó árukészletekkel?

Mégsem stresszel egyikük sem, szépen kényelmesen elfogyasztják az árukupac közepette a reggelit-ebédet-vacsorát, a köztes időben pedig szunyókálnak nagyokat:)

Alkudni mindig mindenhol lehet, sőt kell is, de azért főszezonban eléggé tartják az árakat. Az, hogy most turizmus szempontjából holtszezon van, eléggé érzékelhető. Ma több helyen is utánam szaladtak, hogy mégis elfogadják az általam mondott árat.
Amúgy ezt a holtszezon-dolgot nem annyira értjük. Ugyanúgy hőség van, mint februárban volt, legfeljebb egy nap maximum egy órát esik az eső. De mint mondják, már a monszun sem az igazi. Nem is esik minden nap. Mégis sokkal kevesebb a turista.

Visszatérve a Ben Thanh-ra, a nappali-esti váltásokat is nagyon bírom benne. Fél öt, öt óra magasságában a piac épülete bezár, és kezdi átadni magát a körülötte lévő éjszakai piacnak. Azaz hat órától sorra húzzák fel a kereskedők az alkalmi sátrakat a piac körül és a környező mellékutcákban, és rakják ki ugyanazt a döbbenetes mennyiségű árukészletet, amit mindenfelé látni. Este 10-11-ig lehet nézelődni, vásárolni bőven. Az árak pedig még olcsóbbak, mint a nappali piacon.
Na, az is sokszor elgondolkodtat, hogy mindezt az árukészletet hol tartják napközben…?

Normális esetben az éjszakai piac élete is nyüzsgő, azaz szépen vannak érdeklődő turisták szezon idején.
Persze, motorosok is. Elképesztő, hogy olyan helyekre is bemennek motorral, ahol egy gyalogos is alig tud elaraszolni.
A vietnámiak egyébként mindig motorról vásárolnak. Odakanyarodnak a kiszemelt sátor, pult elé, a motoron ülve letárgyalják, hogy mit és milyen méretben, mennyiségben kérnek, fizetnek, átveszik a holmit, majd továbbrobognak.

Bárki követ vethet rám, de hihetetlen módon élvezem ezt az egészet… :)

Hogy mennyire, most jut csak eszembe, jól elkanyarodtam a témától, hiszen eredetileg az otthonosításról kezdtem írni…

Szóval bebuszoztunk Tamással a Ben Thanh térre, ahol a beszerzéseinket racionalizálandó, különváltunk. Ő elindult kulcsot másoltatni, műszaki jellegű dolgokat beszerezni a város másik végébe, én pedig maradtam a Ben Thanh körül.
Először is bementem egy hatalmas könyvesboltba, amiben szerencsésen a Párizsban látott Stationery-khoz hasonlóan a könyveken kívül mindenféle jó dolgokat is árulnak.
Vagy mégsem annyira szerencsésen… Amikor megkérdeztem, hogy tartanak-e képkeretet, felküldtek az emeletre. Talán ezt nem kellett volna…

Az emeleti rész tele volt ezerféle hívogató dologgal, amiknek nem tudtam ellenállni. Mindenféle csecse-becse dísztárgyat összevásároltam. Többek közt Tamásnak szívecskékkel és You & Me feliratokkal telefestett kávésbögrét. Valamint különböző szélharangokat, nem feltétlenül Feng Shui-alapon, viszont az egyiket az erkélyajtóba akasztottuk, remélve, hogy távol tartja a repülőcsótányokat.

Na jó, azért az eredeti terveknek megfelelően képkereteket is vettem, most már ki tudjuk rakni a nosztalgia-fotókat a Szeretteinkről, feltéve, ha valahol találunk szöget, mert arra még nem sikerült szert tennünk....

Ezt követően megfelelően lelkes alaphangulatban vetettem bele a Ben Thanh Market imént részletezett forgatagába. Újabb kincsekre leltem, így most már vannak gyönyörű asztalterítőink is, van új vietnámi táskám, több generációra elegendő hajdíszem, karkötőm és még számtalan olyan dolog, ami elengedhetetlenül szükséges, ha az ember gondoskodni akar a következő nemzedékekről:)

Azt azért meg kell emlitenem, hogy vásárlás közben szándékosan áttértem a vietnámi stilusra. Otthon nem feltétlenül ezeket a dolgokat vásárolnám. De ha már itt élünk, itteni hangulatú otthont szeretnék.

Szerencsére Tamás a legjobb pillanatban futott be, megmentve az újabb vásárlásoktól. Már épp hívni akartam, hogy fogytán a pénzem…
De a legnagyobb szerencse, hogy amikor hazaérve minden szerzeményt kipakoltam, Tamás a szokásos „Fantasztikus vagy, Anda” elismeréssel, velem örült minden egyes új darabunknak :)

A Ben Thanh Market épülete, az előtte lévő térrel

A beszerzett teritőink egyike

És az egyik szélharang. Az erkélyajtóban, csótányberepülés ellen :) Főleg, meg persze azért, hogy az Égi Segitők velünk maradjanak.

A másik, az ágyunk fölött, még durvább... A szivecskés ágyneműnkhöz viszont kifejezetten illik :)

Tamás mostantól repdeső szivvel ihatja a napi 4 + több kávét...

Na, ilyen helyen nem veszünk húst soha többé...

És a műtorták helyett is inkább én sütök mindenféle finomságot...