Angkorban töltött napjaink megkoronázásaként a legvégére hagytuk a két legnagyobb látnivalót. Sam Angkor Wat bejáratához vitt bennünket reggel 9 órakor és azzal szálltunk ki az autóból, hogy délután 3-4 között jön értünk vissza.
Talán azt lehetne hinni, hogy az előző két nap során telítődtünk műemlékekkel. De nem lehet igazán telítődni, hiszen mindegyik épület más és más, mind újabb csodákkal tárul elénk.
Angkor Watról már írtam az előző bejegyzésben. Méretéből adódóan többórás séta alatt sem lehet igazán betelni vele.
A térképet nézegetve úgy kalkuláltam, hogy onnan 3-4 km-es séta során lehet átjutni Angkor Thomba. Közben dél elmúlt, tikkasztó lett a hőség, Tamás szabályosan rogyadozott a fáradtságtól. Azt mondta, jártányi ereje sincs, hogy akár csak tíz percet is továbbsétáljon teljes "menetfelszerelésben". Abban maradtunk, hogy lepihen egy fa árnyékában és ott kivárja azt a 2-2,5 órát, amíg visszaérek.
Kicsit szomorúan indultam tovább a néptelen úton. Arra gondoltam, mégsem jó, hogy egyedül megyek, kimarad az élményből, és hogy valami megoldásnak csak kell lennie...
A megoldás egy perc múlva szembe is jött velem egy dudáló tuk-tukos formájában. Kiderült, hogy Angkor Thom legalább 8-10 km-re van tőlünk, ugyanis az általam kinézett út nem is létezik. Megegyeztem vele, hogy visszavisz Tamásért, elvisz minket minden hátralévő látnivalót megnézni, majd a körutazás végén kitesz bennünket Angkor Tom bejáratánál, ahol Sam-mel a délutáni találkozót megbeszéltük.
Nehéz leírnom Tamás arckifejezését, amint meglátott a tuk-tukon ülve, szélesen integetve...
Egyre csak keresgélte a szavakat, úgyis mint „ezt nem hiszem el”, „hihetetlen vagy”, „elképesztő”, „nincs még egy ilyen nő” és hasonló, a szívemet melengető kifejezéseket használt :)
Boldogan cuccolta fel magát mellém az ülésre, és a tuk-tuk elindult velünk újabb közös élményeket szerezni.
Amelyekről szavak helyett beszéljenek inkább a fotók. Egyenlőre azok, amiket én készitettem. Aztán majd lesz egy teljesen külön bejegyzés, sorozat Tamás fotóiból is.
| Angkor Tom temploma oldalnézetből |
 |
| Lépcsők a központi toronyhoz |
 |
| Terrace of the Elephants - ez már Angkor Thom - ahol az én Tom-om panorámázni készül |
 |
| Az elefántok és egyéb ornamentikák kicsit közelebbről |
 |
| Bayon egyik bejárata |
 |
| Sok van mi csodálatos errefelé... Mégis mindkettőnknek Bayon volt a leginkább lenyűgöző |
 |
| A megmaradt épületek mellett egymásra rakott kövek halmaza is mindenfelé. Beazonositásra, eredeti helyükre visszaállitásra várva... |
 |
| Elképesztő méretek. Tornyok, arcok, aprólékos mintázatok, bármerre nézünk. Igazi aranybánya egy fotósnak... |
 |
| ... és persze nekem is. Megilletődve mondunk hálát az Égieknek, hogy itt lehettünk. Hogy ezt is megkaptuk :) |
 |
Hozzászólások