Imádom az ünnepeket, a különböző évfordulókat. Ha nincs semmi extra, akkor is gyorsan keresek alkalmat. Rájöttem, hogy különböző számítási módszereket vegyítve lényegében bármelyik nap jelessé tehető. Még számológépet sem kellett igénybe vennem ahhoz, hogy kiderítsem: március 13-án éppen 500 napja annak, hogy Tamással megismertük egymást.
Közös ünnepünket igazából az tette teljessé, hogy a Cyclo Challenge Day-en volt szerencsénk találkozni itt élő honfitársainkkal. Feledhetetlenné pedig a velük töltött bulizós este.
Korábbi tapasztalataim nem igazán jók a külföldön élő magyar közösségekkel kapcsolatban. Eddig valahogy mindenütt széthúzást tapasztaltam, szinte egyfajta irigységet a mások boldogulása miatt, segítőkészséget pedig a legkevésbé.
Itt minden más. Talán a környezet teszi, a vietnámiak mosolygása? Az biztos, hogy nagyon kedves, nyitott, összetartó magyar csapatra leltünk.
Az esti közös bulinkról pedig megint csak nem lehet nem felsőfokú jelzőkkel írni! Az összejövetel fő apropóját egy születésnap adta, amihez hozzáadódott a mi kis privát ünnepünk.
Nincs érdemleges magyar zenekar, akinek a dala ne csendült volna fel az éjszaka folyamán. Színesítettük kevésbé érdemlegesekkel is... Énekeltünk és táncoltunk. Ez utóbbit többször is az asztal tetején J
Az asztalon táncolást két fiú kezdte. Naná, hogy Tamás volt az egyik. Aztán elég hamar jómagam is becsatlakoztam. Később a bárpultot sem kíméltük...
A még későbbieket tekintve fedje csak jótékony homály az események alakulását...
Mindenesetre fergeteges buli volt. Hihetetlen, hogy mindez Saigon közepén. Székely himnusszal, cigánydalokkal, régi és új magyar slágerekkel! Szerelmi vallomással Demjén érzelgős dalára…
Hozzászólások