Online Pszichológus

HTML

Vietnám, napfény, rizsföldek, nádkunyhó

Utazások Ázsiában, élet Vietnámban, kalandok és komolyságok. Mindez egy pszichológus tollából, fűszerezve és fotókkal illusztrálva.

Egy pszichológus naplójából

Szeretném figyelmetekbe ajánlani másik blogomat, mely pszichológiai témákat tartalmaz. Élethelyzetekről, sorsokról, mindennapokról írom le a gondolataimat. Minden érdeklődőt szeretettel várok!

Hozzászólások

A háborúról - komment helyett

2010.03.07. 09:03 Sun Flower

Egyszerű földi halandóként elítélem az öldöklés és a háború minden formáját. Nem véletlen, hogy nincs és soha nem is lesz érdekeltségem a hadiiparban.

Ettől még tudom, hogy nem ez volt az egyetlen háború a világtörténelemben. Sajnos, nem is az utolsó. És azt is pontosan tudom, hogy számos, amúgy ártatlanul megtámadott ország lakói sem mindig mentek a szomszédba egy kis leleményességért a módszereket illetően, ha el kellett bánni az ellenséggel.

Hogy szélsőséges helyzetekben milyen szinten tud megváltozni a személyiség, hogy mit tud kihozni egy emberből egy-egy szituáció, azt fölösleges lenne ezen a fórumon részleteznem. És még csak háborús helyzet sem szükséges feltétlenül a torzulásokhoz…

Hogy Kambodzsában mi történt, arról még nem tudtam írni, mert ott még nem voltunk. Hamarosan majd arról is beszámolok, amit ott látunk.

Tudnék még írni azokról a - szintén szavakkal nem kifejezhető, de valamelyest hasonló - érzésekről, amit az Auschwitzi haláltábor vagy a Kwai folyónál lévő munkatábor emlékmúzeumában tett látogatáskor átéltem. Vagy akár csak a budapesti Terror Házában, hogy ne menjünk olyan messzire.

Mi most itt vagyunk, és arról tudok írni, amit itt látunk, tapasztalunk. Az Agent Orange áldozataival való találkozásunkról, megnyomorított testekről és életekről.
És ugyan az előző bejegyzésben nem említettem, de meg kell emlékezni azokról az amerikaiakról is, akik széttépték, elégették a katonai behívójukat. Vagy akik látványosan saját magukat gyújtották fel, tiltakozásul a vietnámi háború ellen.
Tiltakozásukat a hippik is kifejezték, számos esetben. Bárcsak olyan szerencsés lennék, hogy elmondhassam: közéjük tartoztam! Igazán büszkén vállalnám a velük való közösséget...

A blogom nem történelemkönyv. Nem is hiszem, hogy bárki írhatna igazán objektíven és minden részletet feltáróan a történtekről.

Amit írok, az a mi érzéseinket, élményeinket tükrözi. Különbözően látunk és élünk meg dolgokat. Szerencsére.
Elég szomorúnak és unalmasnak találnám azt a világot, ahol mindenki egyformán gondolkodik, ahol minden sémaszerű és kocka alakú. Vagy minden csupán fekete vagy fehér. 

1 komment

Címkék: háború vietnám

Online Pszichológus

A bejegyzés trackback címe:

https://bencsikandrea.blog.hu/api/trackback/id/tr221815477

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zsofi82 2010.03.07. 19:40:43

És én ebben a szellemben követném is tovább! Love.
süti beállítások módosítása