Mivel ilyen jól és otthonosan berendezkedtünk és a hűtőnk is tele van mindenféle finomsággal, éppen elegendő egy nap egyszer elmennünk kajálni. Azt is estére időzítjük, amikor már nincs az a borzasztóan füllesztő hőség. Az otthonihoz hasonlóan egyébként itt is hat óra-fél hét tájban megy le a nap, akkor kezd sötétedni. Hogy mikor kel, azt nem tudjuk, mert olyankor még alszunk J
Pénteken este is kifőzdés vacsorát céloztunk. Találtunk egy nagyon jó kis helyet, ahol az utcán sütötték a rákokat és mindenféle gusztusos tengeri herkentyűket. Néztük egy ideig, különösen Tamás volt tanácstalan a választást illetően, amikor egyszercsak megláttuk, hogy a rákok hatalmasakat ugrálnak a BBQ rácsán a tűz felett. Tamás kissé lesápadt a látványtól, s hiába is igyekeztem megnyugtatni, hogy ezek az állatok már régen nem élnek, ez egy természetes fiziológiai jelenség, az idegek játéka csupán, rendesen elment az étvágya. Így aztán továbbsétáltunk és találtunk egy olyan helyet, ahol fotókkal illusztrált étlapot adtak a kezünkbe. Sokkal többet a fotók alapján sem tudtunk, nemigen lehetett beazonosítani az ételeket. Viszont örömmel konstatáltuk, hogy az egyik asztalnál barnás színű rizst esznek. Gyorsan rámutattunk, hogy ilyet kérünk. Valójában sült rizs volt, mindenféle aprósággal, zöldborsóval, tojással, némi hússal dúsítva és nagyon pikánsan, kicsit csípősen fűszerezve. Mondjuk volt némi aggódás mire megkaptuk, mert közben a másik asztalhoz a rizs mellé mindenféle furcsaságokat hoztak és egy mobil tűzhelyen hatalmas lábost. A vendégek abba rakosgatták és főzték maguknak a bizonyos furcsaságokat. Szerencsére ez alkalommal fölösleges volt az aggodalmunk, megúsztuk a vacsorát egy tál egyszerű rizzsel. Az igazi meglepetés 24 órával később jött, amikor már nem is számítottunk rá, de az majd egy másik történet lesz…
Miután Tamásnak is sikerült felállnia az óvodai méretű műanyagszékből, jóllakottan továbbsétáltunk.
Tamás az óvodaszéken :-)
Útközben érintettük egy vadonatúj szülészet épületét. Már többször jártunk arra. Állandóan hatalmas tömegek jönnek ki-be, várakoznak, sokan kispárnával és takaróval a hónuk alatt, jól látható, hogy milyen mértékű itt a népszaporulat J
Felidézve a Róbert Károly körúti kórház szülészetén töltött éveimet, Tamást megkértem, hogy fotózzon le az épület bejáratánál lévő szobornál. Arra gondoltam, hogy felugrom a szülőszobára is, lelki támogatást nyújtani egy vajúdó kismamának, de Tamás azt mondta, ezt most inkább hagyjam ki. Pedig nagyon édes lehet egy vietnámi újszülött, szívesen ott lennék a világra jötténél. Amúgy különösen helyesek a vietnámi gyerekek a jellegzetesen fekete, ég felé álló hajukkal.
Elvarázsolt ez a kis üzlet, ahol csuda édi gyerekkalapokat árulnak:
Egy mozi bejárata. Úgy tűnik, csakis vietnámi filmeket vetítenek.
Jellegzetes utcakép. Asztalok, székek a járdán és nem törődnek semmivel, csak esznek:
Hozzászólások