Ma megváltam a ruhatáram jelentősebb részétől. A Lányok bálabontást szerveztek, azaz meghirdették, hogy ki-ki csomagolja össze a megunt ruháit és csereberéljünk egymás közt. Nekem kicsit nagyobb adagot sikerült összepakolnom, nevezetesen négy zsákot töltöttem tele. Jó apropó, hogy megváljak olyan holmiktól, amit évek óta csak áthajtogatok egyik polcról a másikra, mondván, hogy majd jó lesz még valamikor, miközben nagy részét évek óta nem viseltem. A selejtezésben kérlelhetetlen voltam, jóllehet az a típus vagyok, aki állandóan gyűjtöget, aki az emlékek miatt képtelen megválni akár egy üres gyufásdoboztól is. Ezúttal a józanabbik eszemre hallgattam. Megtartottam a nyári ruhákból a kedvesebbeket, nagyon szűrten pár váltás téli ruhát és Tamással lecipeltük a kocsiba a négy hatalmas zsákot. Azzal engedett utamra, hogy maximum fürdőruhát hozhatok haza cserébe. Ha fürdőruhát nem is, de egy szép nyári pólót sikerült becserkésznem.
És jó érzés, hogy közben még jótékonykodtunk is. A megmaradt ruhákat Rebi levitte Szabolcsba, rászoruló családokhoz.
Az asztali számítógépemet is elajándékozom. Tamás a teljes tartalmát lementette és lecsupaszította a winchestert. Holnap valamennyi tartozékával elszállítom az új kis felhasználóhoz. Mostantól már csak a laptopomon dolgozom. Mondjuk eddig is fölösleges volt a duplicítás...
(1).jpg)
Hozzászólások