Múlt pénteken voltunk a Dam Sen Kultúrális Parkban, ami valójában egyfajta vidám park. Mondjuk hullámvasút nincs benne, de hullámvasútazunk mi itt így is éppen eleget.
Mert azért persze küzdünk nehézségekkel is rendesen, csak minek írjak ilyesmiről? Jól is nézne ki, ha elkezdenénk panaszkodni, miközben nyár van, napsütés, megvan mindenünk, s legfőképpen itt vagyunk egymásnak nagy szerelemben :)
Nehézségekbe meg mindenhol beleszaladhat az ember, ezt az élet velejárójának tekintjük.

Mondjuk itt is Murphy-szerűen működnek a dolgok, nevezetesen ami el tud romlani, az el is romlik, és amikor már azt hiszed, hogy nem tudnak tovább romlani a dolgok, hát bizony nagyon is tudnak!
Miközben éppen két biztosnak vett projekt vált kérdőjelessé, s miközben itt toporgunk egy hete egy engedélyre várva, s nem tudjuk, hogy holnapután merre indulhatunk tovább, Kambodzsába, vagy inkább a vietnámi tengerpart irányába, na, pont ekkor érkezett a hír, hogy a Vietnám Airlines törölte a járatunkat, amit szépen rendesen kifizettünk előre hazaútként május 16-ra :(
Simán áttettek bennünket 19-re, ami azt jelentené, hogy 20-án érkeznénk Ferihegyre, miközben az év esküvője, egyben második boldog örömanyaságom jelenése lesz 22-én Siófokon.
Nem az aggasztana ezzel az érkezéssel kapcsolatban, hogy már nem lesz időm kozmetikushoz menni, az sokkal inkább, hogy az előkészületekben nagyon szeretnék aktívan részt venni, legalább a véghajrában. Tehát csatázunk éppen egy korábbi indulásért...
És ami még hab a tortán, hogy természetesen csak a Frankfurtig szóló jegyeket tették át, az már abszolút mellékes kérdés a számukra, hogy hogyan jutunk Budapestre, és mi lesz a május 17-re lefoglalt MALÉV-jegyünkkel.
Bocsi, de nem is kérünk ötleteket a kompenzációs harcra, megoldásra vonatkozóan, itt nem úgy működnek a dolgok... Ahogyan az ideútnál két napig kóválygó, majd használhatatlanná zúzódott állapotban érkezett bőröndömért sem kaptam semmilyen kártérítést. Csak széles mosolyt, de nem azt a kedves vietnámi fajtát, hanem konkrét kiröhögést a felvetés hallatán.

Viszont vettünk egy új bőröndöt nekem. Gyönyörű, piros, masszív :)
És viszont tanuljuk a türelmet, ami egyikünknek sem kifejezetten erőssége. Mindketten „adj Uram, de rögtön”, vagy még inkább „csináljuk most, de azonnal” típusúak vagyunk.
Úgyhogy nem könnyű leckét kaptunk mostanság sem. Szerencsére libikókásan megy a dolog, hol egyikünknek lesz tele a hócipője, hol másikunknak. Így mindig van valamelyikünkben bátorításra energia.
És az a nagyon szép az egészben, hogy közben egyre szorosabbá kovácsolódunk :)
Örülünk egymásnak, az ittlétnek, és persze a vidám parknak is. Hiszen arról az estéről akartam írni.

A parkban a valóban park-jelleg a legbámulatraméltóbb. Tele növényekkel, virágokkal, tavakkal. Hatalmas terület, egy látogatás során szinte bejárhatatlan.
Persze már önmagában is sokkal több a szín, mint amit a mi szemünk normálisnak érez, azaz mondjuk ki, szinte giccsbe hajló. Estére mindez kivilágítva olyan, mint nálunk karácsonykor. Minden fán égőfüzérek világítanak – igaz, nem csak itt, hanem szerte a városban. És mondjuk nekem ez az örökös karácsonyérzés nagyon is bejön...

A szórakoztató eszközök kicsit ligth-osabbak a budapesti Vidám Parkénál. Talán szerencsére. Az itteni legdurvábbra felültem, s amikor iszonyat sebességgel felvitt az ég felé, majd lengedeztetett össze-vissza, bizony szívesen megállítottam volna menet közben. Pedig még csak át sem fordultunk, csak hintáztunk ezerrel, és az egész sehol nem volt az otthoni legutóbbi vidámparkos élményeimhez, ahol konkrétan úgy éreztem többször is, hogy ezt úgysem fogom túlélni. Adrenalin tekintetében azonban  így sem volt hiány. Tamás lentről nézett, nem merte bevállalni közvetlenül vacsora után az élményt.

A 3D-s moziban is szerencsésen túléltük az arcunkba csapódó cápatámadást és a nyakunk köré tekeredni akaró polipokat. Sőt, kifejezetten élveztük mindketten :)

És ezután jött a legkülönlegesebb élmény. A dodzsemhez közeledve zenét hallottunk. Magyar zenét! Egy lány énekelt egy szerelmes dalt, kicsit techno aláfestéssel. Magyar nyelvű dalt hallani egy saigoni vidám parkban, ez tényleg leírhatatlan érzés!!! Sajnos, nem ismerjük eléggé a mai énekeseket, nem tudjuk, kit hallottunk. De összenéztünk: közeledik a hazatérés...
 

A nagyon szines, de nagyon nem félelmetes sárkányok között

A parkban is meglepőek az árak: 300 forintért komplett menüt kaptunk, levessel, üditővel. Ja, és a bejáratnál ajándékcsomagot, ezt bontotta ki Tamás. Egy levélbe tekert rizses-húsos csemegét rejtett magában

Felültünk az óriáskerékre is

És megpihentünk egy tó partjánál a köveken

Kifelé jövet, már kivilágitva vettük észre az igazi kontrasztot: karácsonyi ajándékdobozok a havas alapon, boldog 2010-es felirat, mindehhez 30 fokos, szünni nem akaró hőség estére