Máris rengeteg visszajelzést kaptunk itt, mailen, és minden más komunikációs csatornán keresztül Tőletek. Reméljük, átmegy, hogy amúgy is totál eufóriában telik az életünk, de minden kedves szó, bíztatás, az érzés, hogy velünk vagytok, még jócskán rálapátol. Nem biztos, hogy minden egyes levelet, kommentet külön meg tudunk válaszolni, ezért ezúton is nagyon köszönjük, hogy vagytok, hogy követitek az életünket, hogy visszajeleztek, hogy szorítotok értünk. Szinte feldolgozhatatlan az a szeretetmennyiség, amit a búcsúbulinkon és azóta is kaptunk/kapunk.
Azt reméljük, hogy úgy lesz, ahogyan néhányan megfogalmaztátok: hogy egy kicsit példát mutatunk arra, hogyan lehet váltani, változtatni.
Jómagam is jócskán megvívtam a harcot az élet megpróbáltatásaival, de mint szinte Mindnyájan tudjátok, Tamás az, aki mögött igazán nehéz évek és küzdelmek állnak. De tudta, hogy valahogyan tovább kell élni. Nem adta fel, mint ahogyan én sem, a reményt, hogy várhat még ránk valami.
Valahogy úgy fogalmazhatnám, hogy mindketten a második életünket éljük. Tudjuk és naponta átérezzük, köszönjük a csodát, hogy mindezt megkaphattuk a Sorstól.
Szívből kívánjuk, hogy mindazt Ti is megvalósítsátok, amit ezidáig csak titkosan reméltetek!
Hozzászólások