Vietnám, napfény, rizsföldek, nádkunyhó

Repültem közel 14 órát, várakoztam egyszer nyolcat Istambulban, majd még kettőt Bangkokban, időközben elveszítettem öt órát….

Viszont megint megtaláltam a másik életemet:)

Folytatódnak a kalandok Saigonban és Vietnam-szerte, és persze folytatódik a blog is….

Egyik kedvenc teremről, a Ben Thanh-ról a fotó már ma délután készült. Meglepően gyér a forgalom.
És tisztaság van. Talán mert holnapután itt nemzeti ünnep lesz...

Bocsánat az off-topic-ért, de időközben most vasárnap megünnepeltük Ábel első szülinapját.

És most már nem Baba, hivatalosan is átlépett a kisgyermekkorba. Ennek megfelelően viselkedik:)
Járni ugyan még nem kezdett el, de ülve-állva is tökéletesen szemléli, felfedezi a világot. Minden érzékszervével, ahogyan az alábbi képeken látszik :)
 

Minden ételt imád. Egyéveshez éppen illő módon két marokkal kezdett a tortaevéshez

Éppen közelben lévő Messzi-mamiként természetesen én készítettem a tortát. Csupa baba-barát alapanyagból. Babapiskóta, túró, joghurt, gyümölcsök. És persze marcipán-oroszlán, hiszen duplán oroszlán-jegyű az ünnepelt :) A szeder alapvetően díszítésként szolgált, mondván, hogy majd kivesszük, ne egyen még apró magvas gyümölcsöt. a Gyerek... Mondanom sem kell, hogy Ábel pontosan azzal kezdte:)

Nézzük, mi van itt még a szedren kívül :)

Itt már csak a torta romjai maradtak....

És aztán át kellett öltözni és jött sok-sok ajándék...

Amikkel persze minden módon meg kellett ismerkedni. Először is megízlelni....

Megint külön vagyunk, amit nehéz megélnünk.

A megismerkedésünk óta szinte minden nap 24 óráját együtt töltöttük, töltjük.
Tamás visszarepült Saigonba, mert várták a feladatok, én pedig itt maradtam Budapesten, itt vannak munkáim, maradok augusztus végéig. Ez alkalom nekem arra is, hogy találkozzak barátokkal, ismerősökkel…

Bence lefotózta, amint Tamás gépe a levegőbe emelkedett