Vietnám, napfény, rizsföldek, nádkunyhó

Csak gyorsan jelentem: szerencsésen megérkeztem vasárnap délelőtt, éppen menetrend szerint.

Ferihegyen (bocsánat, hivatalos új nevén a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren) meglepetésszerű "fogadóbizottság" várt.
Köztük Ábel-Baba :)
Mennyire más minden, mint skype-on keresztül...

Azon már meg sem lepődtem, hogy a bőröndöm ismét eltévedt.
Hétfőn reggel szállították utánam. Egyre inkább az a gyanúm, hogy a bőröndök borzalmasan szeretnek úton lenni. Mert ugye, ennyi hiba mégsem lehet a légitársaságoknál...

A lényeg, hogy a tartalma hiánytalan.

Az meg még inkább lényeg, hogy itthon csodálatos tavasz van.
Virágoznak a gyümölcsfák, nyílik a tulipán, a nárcisz, az újjáéledés illata eláraszt.
Letekert ablakkal vezetem az autót, nagyokat sétálunk a verőfényes napsütésben vagy csak egyszerűen eldőlünk a kertben, élvezve az ingeráradatot.

Nagyon jó most egy kicsit itthon :)

Ábel-Babát is kitettük a kertbe, járókában:

 

Pár óra múlva ismét útnak indulok, hogy Bangkok és Párizs érintése után Kis Hazánkban találjam magamat.

Egy egészen más világban, más környezetben, mint ami itt körülvesz.
Otthon….:)
Változatos programok, találkozások, és persze legfőképpen Ábel-Baba.
Ígérem, hogy nem hallgatok el teljesen arra a négy hétre, amelyet Magyarországon töltök, de nyilvánvalóan az otthoni élmények kevésbé férnek bele a blogom témájába.
Azért olykor majd felidézek vietnámi emlékeket, amiket nem jutott még időm megírni.

Tehát csak kicsit búcsúzom…

Ábel-Baba, aki a skype-on nevet rám, és akit már nagyon vágyom kézbe venni:

 

Olyan sokan kérdeztétek mailben, hogy nem aggódom-e Tamás Ég és Föld közötti lebegése miatt.
Dehogynem, nyilvánvalóan. Konkrétan a frász is kitör!!!!!

Tegnap azzal a hírrel jött haza, hogy lerobbant a unit. Próbálták leengedni a szokásos módon, de elakadt...
A szerelőfiú meg fogta magát, és egy laza ugrással kipattant a kosárkából, át a 68. emeleten lévő tető peremére.
Ugyan volt rajta némi heveder, de azért mégis….

Szóval nagyon is aggódom. Különösen, hogy még legalább háromszor vissza kell mennie, amikor én már tízezer kilométeres távolságban leszek…

By the way: annyira örülnék, ha a kommenteket, kérdéseket ide, a blogomba írnátok! Imádom a mail-eket persze, meg is válaszolgatom szorgalmasan, de más bloggereknek olyan sok kommentjük van… ezentúl komment-gyűjtő szeretnék én is lenni :)

Ja, és ha tetszik egy-egy bejegyzés, lájkoljátok a a facebook-ikonra kattintva, légyszi, légyszi!

A képen Tamás a Bitexco karbantartóival.









































És két fotó az építkezési szokásokhoz, na meg a hozzá tartozó biztonságról. A Holdújév előtt szinte minden házat kifestettek, a miénket is. Egyszercsak megjelent egy láb, majd egy alak a nyolcadik emeleten lévő hálószobánk ablakában…